Gyakran kérdezik tőlem, hogyan és miért lesz az ember könyvtáros. Bizonyára több fiatal kollégám ismeri az érzést, amikor egy bemutatkozás során elmeséli, hogy könyvtárban dolgozik, s kicsit megmosolyogva a tényt megkérdezik: Akkor te biztosan nagyon szeretsz olvasni, ugye? Valójában igen. Szeretek olvasni. Hogy emiatt választottam-e a könyvtáros szakmát? Igen. Valóban, 18 éves koromban nem tudtam más alapján behatárolni és elképzelni a jövőképemet, így jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem informatikus könyvtáros szakára. (tovább…)

A 3K lapjain éppen nem ritkaságszámba menőek a kiváló esszék, szakcikknek álcázott remek írásművek. Ezek elseje közül való Pintér Lászlónak a múlt számban megjelent figyelemreméltó munkája. Művét lehetetlen egyszer elolvasni; az első után azonnal követi, követnie kell a másodiknak. Több okból is. (tovább…)

926. május 23-án kezdődött el a Pesti Hírlap Vasárnapja2 című irodalmi és művészeti napilap hétvégi mellékletében Kosztolányi Dezsőnek az az “irodalmi interjú-sorozata” Alakok címmel, amelyben különböző foglalkozásokat mutatott be.3 Az első ismertetett foglalkozás a telefonos-kisasszony volt. A lapban bemutatott hivatások között a könyvtáros is szerepelt.4 (tovább…)

A mai könyvtárosok közül sokakról – e sorok írójáról is – elmondható, hogy eredetileg nem könyvtárosnak készültek, aztán mégis könyvtárosok lettek. Talán éppen ezért (vagy ennek ellenére?) a könyvtárosság, a könyvtárosi hivatás, mint téma, régóta foglalkoztat. Megszólaltam erről magasztosan, kicsit patetikusan1 és “vallomásos formában” is.2
Könyvtár szakos koromtól “kísérnek” (kísértenek?) Dávid Antalnak a könyvtárosi hivatásról szóló gondolatai, amelyeket Káplány Géza közölt.3 Ez utóbbi név miatt figyeltem fel A könyvtáros élethivatása a könyvtárosképzés tükrében című írásra.4 (tovább…)

Milyen legyen a XXI. század könyvtárosa? – Minden ember másképpen fogalmazza meg elvárásait, attól függően, milyen elképzelése van a könyvtárról, illetve a könyvtáros személyéről. A tradicionális kulturális értékek helyébe lépett a felgyorsult világ által konstruált új, sajátos értékrend, de a könyvtárakban a megszokott kötelességtudatot és a figyelmességet keresik ma is az olvasók. Az általánosan elvárt könyvtárosi erények meghatározása tehát nem egyszerű feladat. (tovább…)

Bizonyára sokan felismerték a teremben ülők közül, hogy a címül szolgáló egyszerű kijelentést – mint vándorgyűlési vezérfonalat és mint előadáscímet is – kölcsönvettük a Pest Megyei Könyvtár és az akkori KMK egy 1978-as kiadványáról. Úgy gondoltuk, hogy mivel húsz év után most újra Pest megye vendégei vagyunk, talán nem veszik zokon tőlünk ezt a plágiumot. A címén kívül még sok egyéb értéke is volt ennek a kötetnek, szerintem ez indította el a könyvtáros társadalmat egy önfeltáró, önismereten alapuló, identitáskereső gondolkodásmód felé. (tovább…)

Dolgozatomban a könyvtároskép milyenségét vizsgálom, a könyvtárosokról a szépirodalomban és a filmek vizuális világában megjelenő összetevőket tanulmányozom. Tudós csodabogarak, tiszteletreméltó kutatók, mániákus könyvszeretők és embergyűlölők – ilyenek a könyvtárosok? (tovább…)

Az olvasás utazás – hiszen amikor olvasunk, mindig máshol járunk, és valami újat tudunk meg. Az olvasás vándorlás…
A könyvtárosok 37. vándorgyűlése, amelyet az idén hetvenedik születésnapját ünneplő Magyar Könyvtárosok Egyesülete szervez, utazás a könyvtárosokkal a könyvekért, az olvasásért – és persze az olvasóért. (tovább…)

2. rész: Könyvtárosi hangulatjelentés – 2001

 Tanulmányom első részében a könyvtárossághoz kapcsolódó szakmai értékek, célok, követelmények összetevőit vizsgáltam egy 2001 nyarán lefolytatott empirikus vizsgálat eredményei alapján. A legfőbb kérdések, melyekre választ kerestem, a következők voltak: Hogyan definiálható napjainkban a könyvtárosi szakma? Milyen képességeket, készségeket, kompetenciákat követel ez a szakma művelőitől? Azaz: mit jelent ma könyvtárosnak lenni? (tovább…)

Az MKE Oktatási Bizottságának tagjaként februárban azt a feladatot kaptam, hogy tájékozódjam a megbízási díjas községi könyvtárosok szakmai ismereteiről, illetve azok forrásairól, Elsősorban az alapfokú tanfolyamokra gondoltunk akkor.

Az elmúlt évben Győri Erzsébet, Tóth Gyula, Sonnevend Péter és mások írásait olvashattuk a kistelepülések könyvtári ellátásáról, néha egészen drámai megközelítésben: “vannak-e esélyek…?”. Csak néhol és nagyon érintőlegesen esett szó bennük a kisközségi könyvtárosokról. Örömmel találkoztam viszont a Könyvtári Intézet konferenciáján és a hozzá készített oktatási tervezetben a problémájukkal. Véleményem szerint személyük kulcskérdés a falun élők könyvtári ellátásában, s évente legalább egyszer, az éves statisztikai jelentés elkészítésekor szembesülünk tájékozatlanságukkal a legalapvetőbb szakmai kérdésekben is. (tovább…)

A hőskor az én megfogalmazásomban és korosztályom tagjainak emlékezetében az 1949-cel kezdődő és 1952-vel végződő négy évet jelenti. Azt az időszakot, amikor a modern magyar könyvtárügyben több esemény történt, mint azt megelőzően és utána következően évtizedek alatt. Ez volt a nagy alapítások, “gründolások” korszaka, s ekkor jelent meg hazánkban az első, az egész országra kiterjedő, minden részletében kidolgozott ellátó és gondozó könyvtári rendszer, a körzeti könyvtárak hálózati szisztémája. Igaz ugyan, hogy a gondolat már jóval korábban megszületett, és megalkotója, Sebestyén Géza s a mögötte álló kultuszminisztérium, valamint az ún. szabadművelődés vezető szervei 1946 elején meg is hirdették, de még három évig kellett várni, míg a tervezett intézmények megkapták költségvetési alátámasztásukat, és 1949. április 4-én Veszprémben felavathatták az első körzeti könyvtárat, s fél éven belül még további kilencet. Ám nemcsak a körzeti könyvtári, tehát a falusi könyvtárügyi fejlesztésben történt meg az alapvetés: 1949-ben kezdődött meg a munkahelyi könyvtárak nagyarányú kifejlesztése, a szakszervezeti könyvtárak gyorsabb ütemű kiépítése az üzemekben, és az Iparügyi Minisztérium felszólítására az év végéig 130 műszaki könyvtár is létesült a vállalatoknál. A műszaki kultúra kiterjesztése végett a Technológiai Könyvtár megkezdte vidéki fiókhálózatának kiépítését, kormányrendelet felállította az Országos Dokumentációs Központot, és öt szakmai dokumentációs központ szervezése, illetve munkájának megindítása is megtörtént. Az első referálólapok, lapszemlék megjelenésével általában a dokumentáció feltűnésével olyan kihívás érte a meglévő kevés és nehézkes nagy könyvtár olvasószolgálati, tájékoztató és bibliográfiai munkáját, amelyre a “filosz” könyvtáraknak is meg kellett mozdulniuk: többet vállalni, jobban figyelni a használókra, és szervezetileg megújulni. Elsősorban a nagykönyvtárakra gondolva állították fel a budapesti egyetemen a könyvtári tanszéket, a “könyvtártudományi intézetet”, és indították meg a könyvtárosképzést 1949 márciusában. (tovább…)

A könyvtároshivatás változásai, könyvtárosi jövőkép
(szakirodalmi szemle)

“A VILÁG, AMELYBEN KÖNYVTÁROS VAGY”

Az ókortól napjainkig nagy utat tett meg a könyvtáros szakma, de még soha nem élt meg olyan válságot, mint amilyennek most tanúi lehetünk.

Ennek legfőbb oka Fülöp Géza szerint az, hogy “a posztmodern kor posztindusztriális forradalma elhozta számunkra az információs társadalmat … S most itt állunk a kibertérben, az infosférában … és kissé riadtan, szorongva kérdezzük: a Computópia otthonaiban lesz-e helyük a könyveknek?” [18, 638. p.]

A válság másik okát a fenti szerző a “kultúraellenes, merkantilista, technokrata, haszonelvű szemléletben látja, amely üzleti vállalkozásként szemléli a könyvtárat is. [18, uo.]

Áttekintésem célja: – a téma hazai és külföldi szakirodalmára támaszkodva – összefoglalni a könyvtáros hivatás jelen helyzetét, szakmai jellegzetességeit, alakulását, változásait, külső és belső problémáit; közben bemutatni azt az információs-kommunikációs közeget, amely körülvesz bennünket, s amelyben a könyvtáros helyét keressük, összegezni a könyvtárossal szembeni elvárásokat, az ezekkel összhangban érzékelhető könyvtárosi image-t, megfogalmazni azt, hogyan érzik magukat a könyvtárosok, mit várnak jelenüktől, végül megkísérelni felvázolni a könyvtárosok lehetséges jövőképét.

(tovább…)

Nem is olyan régen, 2001 februárjában, a Magyar Kultúra Napján ugyanebben a teremben, nagyjából ugyanezen közönség előtt hangzott el Hankiss Elemér előadása. (tovább…)

1. rész: Könyvtárosi pályatükör – 2001

A 3K 2001/6. számában megjelent szakirodalmi szemlém a könyvtárosi hivatás mai helyzetéről, szakmai jellegzetességeiről, alakulásáról, változásairól, külső és belső problémáiról nagy visszhangot keltett a könyvtáros társadalomban. (tovább…)

Bartos Éva elgondolkodtató kérdéssora (ld. 3K áprilisi szám) fontos figyelmeztetés: ideje van kicsit magunkkal mint könyvtári szakemberekkel is foglalkoznunk! Néhány gondolatára szeretnék reflektálni. (tovább…)

Mindnyájunk életét végigkísérik a leendő vagy éppen aktuális foglalkozásunkra vonatkozó kérdések. Visszaemlékezve nem is oly régen volt kisgyermek koromra azt hiszem, hogy legtovább hajóskapitány szerettem volna lenni. Később is “jutott még eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”, de egyetlen egyre nem gondoltam soha: arra, hogy ha nagy leszek, könyvtáros leszek. (tovább…)

Az utóbbi egy-két évtizedben – korábban elképzelhetetlen gyorsasággal – játszódott le világszerte és részben nálunk is a könyvtárak korszakváltása. A könyvtári tevékenység szinte minden eleme változott–változik: az összegyűjtendő dokumentumok jellege, a nyilvántartási és feltáró rendszerek, az őrzés és a szolgáltatás technológiája. Nem nehéz levonni a következtetést, hogy az alapjaiban megváltozott könyvtári rendszerben való működés, illetve a rendszer működtetése nyilvánvalóan másfajta könyvtárost igényel, mint amilyet hosszú ideig megszoktunk. (tovább…)

BOBCATSSS 2002. január 28–30., Portoroz (Szlovénia)

Az idén Portorozban megrendezett 10. BOBCATSSS nemzetközi szimpózium egy, napjainkban a könyvtáros szakma számára igencsak nagy érdeklődésre számot tartó kérdésről, a könyvtároshivatás jövőbeli szerepéről szólt, Human Beings and Information Specialists (Emberek és információs szakemberek) cím alatt. Dolgozatomban a konferencián elhangzott összesen 40 előadás közül válogattam ki néhányat, azokon keresztül szeretném bemutatni a szimpózium fő gondolatmenetét, konklúzióit. (tovább…)

A könyvtárosi szakma (el)nőiesedésének mélyebb összefüggései
és konzekvenciái

Korábbi írásaimban e lap hasábjain azt vizsgáltam, hogy az ezredfordulón túljutott Magyarországon milyen tendenciák tapasztalhatók a könyvtáros szakma megújulásában. Kvantitatív módszerekkel, statisztikai jellemzőkkel, számszerűsíthető adatokkal próbáltam leírni szakmánk metamorfózisát. (tovább…)

“Neveden szólítalak”
(Ószövetség, Iz 43/1)

A könyvtáros pályán való működés elemzése és vizsgálata sokrétű feladatot jelent, épp ezért most csak egy szempontot emelek ki. Értelmezésem szerint a könyvtáros a könyvtár legértékesebb része, aki a jelenleginél sokkal több törődést és figyelmet érdemelne. Toldy Ferenc írta 1843-ban egy készülő, de soha meg nem jelenő könyvtártani mű bevezetőjében:

“Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyv … s egy szellemi: a könyvtárnok. Ez tudniillik valóságos lelke, életereje minden bibliotékának. Ő tartja fenn, ő neveli tudományrendszeresen, hogy folyvást organikus test, s ne mechanikus halmaz legyen … A könyvtárnok az, ki a könyvtárnak vagy megölő betűje vagy verőszíve, ő képes a leggazdagabb gyűjteményt holttetemmé lelketleníteni, mint képes azt, ha magát – nem ragyogó, de annál melegítőbb – hivatásának egész lélekkel és szívvel odaadja, élő hatalommá emelni.” (tovább…)