Alapvetés

Az utóbbi években világszerte nagy hangsúlyt kap az információs készségek vizsgálata több területen, így a felsőoktatásban is. Ennek legfőbb oka, hogy az információs társadalom új kihívások elé állította az emberiséget, hiszen a hatalmas mennyiségű információ megfelelő kezelése nem mindenkinek eredendően a sajátja. Márpedig napjainkban nélkülözhetetlen a tanulásban, kutatásban, mindennapi tevékenységeinkben egyaránt. (tovább…)

A sikeres államvizsga után, majd a diplomaosztón – valószínűleg – kivétel nélkül mindenkiben ott motoszkál az “igen, megcsináltam, enyém a világ” érzése. És ez így is van jól. Ezzel a lelkesedéssel, “ki, ha én nem” lendülettel látunk neki munkát keresni. Aztán eltelik egy-két hónap, megkapjuk az élet első igazi pofonjait – kevésbé szerencsések talán vitatkoznának velem -, majd a helyi munkaügyi központban találjuk magunkat.
Szétnézünk: rajtunk kívül egy, legfeljebb két frissdiplomás várakozik a többségében általánost vagy szakmunkásképzőt végzettek tömegében. A félreértések elkerülése végett: tisztelem a munkájukat, és tudom, hogy nem ennék reggel friss zsömlét a földműves, a molnár és a pék munkája nélkül. Azonban ebben a helyzetben az ember önkéntelenül is gondolkodni kezd: mit keresek én itt? Arról volt szó, hogy diplomásként könnyebb elhelyezkedni; arról, hogy ha tudsz angolul és a számítógép sem csupán ismeretlen fémdoboz számodra: tiéd a világ. Becsaptak. (tovább…)

Miért is érdekli a gazdaságilag legfejlettebb országokat a ma még az iskolapadban ülő diákok teljesítménye, többek között az olvasási képességé? A válasznak több rétege is van. A nemzetközi összehasonlító vizsgálat kezdeményezői mindenekelőtt egyetértenek abban, hogy az olvasás a személyes szabadság kulcsa, általa könnyebb a világban való boldogulás. Ez a boldogulás kiterjed az élet számos területére, jelenti a mindennapokban való eligazodást az egészségügytől, a közigazgatásig, nem utolsó sorban a demokrácia válik hatékonyabban működtethetővé. De nem csupán ezek a szempontok vezérlik a döntéshozókat amikor jelentős öszszegeket áldoznak egy-egy ilyen kutatásra. A ma hozott gazdasági döntések, befektetések, fejlesztések éppen akkorra realizálódnak, azaz néhány év múlva, amikor a vizsgált korosztály megjelenik a munkaerőpiacon. (tovább…)

A magyar könyvtárosok már több ízben ismerkedhettek a CERTIDoc nevű európai minősítési programmal. A Könyvtári Intézet az Eurotéka-sorozatban közreadta a LIS Euroguide című alapdokumentumot,* majd a minősítés gondolata “bejárta” az egész országot: a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) által szervezett roadshow-k (Versenyképes ország – versenyképes könyvtárossal) alkalmával minden helyszínen elhangzott egy-egy előadás arról, hogy mi ennek az európai minősítésnek a célja, és hogyan alkalmazható a francia, német, spanyol és olasz könyvtáros-egyesületi kollégák vezényletével kidolgozott önértékelési módszer a gyakorlatban. Legutóbb 2010 júniusában a TÁMOP-program keretében kerülhetett sor ismét a CERTIDoc-kal kapcsolatos eseményre. A Könyvtári Intézet arra nyert támogatást, hogy – a TÁMOP nyelvén szólva – minőségfejlesztési és minőségbiztosítási módszereket alkalmazzon, illetve fejlesszen ki a könyvtárügy számára. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy kétnapos szemináriumot szervezhettünk, ahol a minősítési rendszer meghonosítása érdekében a könyvtáros szakma néhány jeles képviselőjét kiképezték arra, hogy majdan el tudják látni a minősítést végző értékelő zsűri teendőit.
Amint talán az már közismert, az előzmények az 1990-es évek elejéig nyúlnak vissza, amikor Magyarország képviseletében az MKE részt vett egy, a könyvtárosképzés rendszeréről végzett nemzetközi felmérésben. Ezt a kezdeményezést követte az Európai Unió által is felkarolt CERTIDoc projekt, amely a már említett országok szakmai egyesületeinek nevéhez fűződik. Ezeknek az országoknak a szakemberei dolgozták ki azt az összetett és kifinomult európai minősítési rendszert, amely az egyéni kompetenciák értékelésére szolgál, és megfogalmazták a rendszer alkalmazásához szükséges útmutatót. Az említett országokban a minősítési rendszert szakmai önértékelésre használják, és jól működik a gyakorlatban. (tovább…)

Jó három évtizede “könyvtáros hivatásról” beszéltünk, aztán (vajon véletlen egybeesés?) a könyvtárosok számának drámai csökkenésével és a könyvtárak működésbeli ellehetetlenülésével párhuzamosan a “hivatás” szó helyét a “szakma” vette át. E jelenség “üzenetének” megfejtésén ugyan lehetne hosszan elmélkedni, de most nem ez a feladatunk; ehelyett járjunk utána, milyen tartalom rejtőzik a divatos kifejezés, a “szakmai kompetencia” mögött. Jó könyvtáros szokás szerint nézzük meg, milyen jelentést társít az Idegen szavak szótára a “kompetencia” szóhoz? Az első jelentéscsoport talán az ismertebb: “illetékesség, jogosultság, hatáskör”. A mostani gondolatmenethez azonban a másik jelentéskör illik inkább: “kompetencia: szakértelem, felkészültség, hozzáértés”.1
A szövegkörnyezetből adódóan a kompetencia fogalmának meghatározásához hívjunk segítségül egy további autentikus forrást, a felsőoktatási törvényt, amelynek értelmező rendelkezései között a következőket olvashatjuk: “képzési és kimeneti követelmények: azoknak az ismereteknek, jártasságoknak, készségeknek, képességeknek (kompetencia) összessége, amelyek megszerzése esetén az adott szakon a végzettségi szintet és szakképzettséget igazoló oklevél kiadható”.2 (tovább…)

Bevezetés

A cím önmagáért beszél. Elárulja, hogy könyvtárosi álláshirdetésekről lesz szó valamilyen formában. Mi késztetett a könyvtáros pályának éppen ebből a nézőpontból való vizsgálatára? Talán az, hogy hazai előzményét még nem találtam, viszont tudomásom van az eljárás gyakori külföldi alkalmazásairól, tehát feltehetően hozhat új felismeréseket, érdekes megállapításokat az elemzés. A munkaerőpiac átalakulása lényegében a rendszerváltozás óta fokozatosan észlelhető, de az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta hihetetlenül felgyorsult az élet minden területén. Nyilvánvaló, hogy szakmánkat sem hagyja érintetlenül a változás. Hogy miként is áll a könyvtáros munkaerőpiac – a kérdés megközelítésének egyik lehetséges eszközeként próbáltam meg az álláshirdetéseket elemezni. Ezek közül is csupán azokat, amelyek a könyvtárosok levelezőlistáján, a Katalisten jelentek meg. (tovább…)