KÖNYVTÁRPOLITIKA
Dippold Péter: Mátyás könyvtárától a XXI. századi tudástárakig. Teljességre törekvés és közjó a könyvtárakban – mi lesz veled? 3
Bényei Miklós: Könyvtárak-helyismeret-kiadványok. Harminc év változásai 11
Kégli Ferenc: Egy helyismeret-kutató barangolása Wégtelen Web Wilágban 20

MŰHELYKÉRDÉSEK – A MEGYEI KÖNYVTÁRI HÍRADÓKRÓL
Csikai Elvira: Tékák Hajdú-Bihar megyében 27
Pegán Anita: “…a széttartást mindig megszenvedte a könyvtári szakma”. Látogatás az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban, Szekszárdon 27
Tircsné Propper Valéria: Az egri iskolai könyvtárosok összefogása 37
Pogány György: Biblia-kiállítás Pilisen, Galambos Lajos gyűjteményéből 41
Kerekes Erzsébet – Farkas Csilla: Az Örök Ige. Váradi Biblia Vereben 42

KONFERENCIÁK
Székelyné Török Tünde: PR az információszolgáltatásokban 45

MEMENTO
Hangodi Ágnes: Fülöp Gézára emlékeztünk 49

PERSZONÁLIA
Mezey László Miklós: Elekes Péter (1951-2008) 54

KIÁLLÍTÁSOK
Földesi Ferenc: Csillag a holló árnyékában. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 56

KÖNYV
Havas Petra: Mátyás király. Magyarország a reneszánsz hajnalán 59

Előadásomban* a reneszánsz kor óta bekövetkezett fejlődésnek csak két jellemzőjét vázolom fel a könyv- és könyvtártörténet területén, amelyek hatásai ma is nagy befolyást gyakorolnak a könyvtáros és a könyves szakmára. Mindkét terület a hozzáférhetőség kérdéskörébe tartozik.
A kiválasztott területek a következők:
- Hozzáférhetőség valamennyi megjelent műhöz, azaz a teljességre való törekvés megvalósításának eszméje a történelem öt évszázada során.
- A hozzáférhetőség korlátainak változásai a hatalom cenzúrájától a mai szerzői jogi szabályozásig. (tovább…)

Gondolom, sokakban felvetődik a kérdés: miért éppen harminc év? Ami – mindjárt látni fogjuk – voltaképpen harminchárom, sőt, ha napjainkig számoljuk, harmincöt. Mi indokolja, hogy a helyismereti munka paradigmaváltásáról, közelebbről a könyvtárak lokális kiadványairól szólva éppen az elmúlt három-három és fél évtizedet vegyük alaposabban szemügyre? Két nyomós okunk is van erre. A választott időszaknak csaknem a derekán hazánkban a szocialista modernizációs kísérlet válsága és kudarca után rendszerváltás ment végbe, amelynek lényege egy ritkán és egy sűrűn használt kifejezéssel tömören összefoglalható: rekapitalizáció és demokratizálódás. Kissé tudományosabban: a kapitalista gazdasági viszonyok és a polgári demokrácia formáinak helyreállítása. Az átfogó gazdasági, politikai, társadalmi fordulattal lényegében egy időben a magyarországi könyvtárakat is elérte a telematikai forradalom szele, történelmileg rövid idő alatt bekövetkezett a számítógépek könyvtári térhódítása, és még ennél is gyorsabban elterjedt az internet alkalmazása, miközben jóval lassabban megindult a szemlélet módosulása – és ezúttal tényleg helyénvaló az egyébként eléggé elkoptatott közhely -, a szakmai közgondolkodás korszerűsödése, más vonatkozásban megteremtődtek az előrelépés jogi feltételei is. Mind a két folyamat – ismételjük: a gazdasági-politikai szerkezet gyökeres átalakulása és az informatika előtérbe nyomulása -, valamint a velük együtt járó kulturális és ideológiai változások számos eleme, például a nemzeti gondolat és a lokálpatriotizmus érzésének, tudatának felerősödése, magától értetődően érintette a helyismereti tevékenységet, kihatott a helyismereti szolgáltatások fejlődésére is. (tovább…)

Van ami örök az emberi természetünkben: az, hogy a család, a hosszú ideig életünk terét jelentő szülői ház, az elsőként megismert táj mindannyiunk gyermekkori mikrokozmoszának középpontjai, mondhatnám úgy is, hogy szinte szent helyei. Éppen ezért mindezek szimbolikus jelentőségű képekben rögzülnek bennünk. Felnőttkorunkban előfordulnak olyan élethelyzetek, hogy tudatosan keressük múltunk megőrzött emlékeit, és megpróbáljuk felidézni a bevésődött emlékképeket. Ilyen képzetekre vonatkoztatható Szabó Lőrinc: Valami örök című versének részlete: Valami örök tovasuhogás / valami csöndbe, puha végtelenbe, / valami tegnap, mely mintha ma lenne, / valami vízalatti ragyogás [...]1
Valószínű, hogy azok tudnak igazán éles emlékképeket megőrizni erről a vízalatti ragyogásról, akik kisgyermekkorukat egy helyen töltötték. Sajnos, én nem tartozom közéjük, s talán ez is közrejátszik abban, hogy hat éves koromig szinte nincs, vagy alig van emlékképem. Gondoltam, hogy most, amikor nyugdíjba vonultam, itt az ideje hogy bepótoljam ebbéli hiányaimat. Mint egyszerű internethasználó beírtam otthoni számítógépemen a keresőablakba gyermekkori helyeimet, s bejelöltem, hogy képet szeretnék Romándról, Noszlopról, Várpalotáról. (tovább…)

A MEGYEI KÖNYVTÁRI HÍRADÓKRÓL

Sorozatunkban azokat a rövidebb-hosszabb “bemutatkozó” cikkeket közöljük, amelyek a megyei hálózati híradók múltjáról, jelenéről és jövőjéről tudósítanak. 2007 őszén a szerkesztőség levélben kereste meg a megyei könyvtárak igazgatóit, azzal a kéréssel, hogy maguk számoljanak be vagy éppen lapszerkesztő munkatársuk írjon ismertetést a megye hálózati híradójáról; úgy ahogyan maguk gondolják, úgy ahogyan önmaguk látják lapjukat. Vannak megyék, ahol jelenleg nem is lát napvilágot könyvtári hálózati híradó, vannak megyék, ahonnan visszajelzést sem kaptunk. Ahonnan viszont érkeztek bemutatkozó cikkek – azokat sorra-rendre olvasóink elé tárjuk. (tovább…)

Bár tudtam, hogy csak optimista hozzáállásomnak köszönhetően gondoltam arra, hogy Szekszárdon valamilyen nagy változás vagy az új könyvtár megépítése ügyében bármiféle előrelépés történt az elmúlt három évben, mégis elszomorodtam, amikor Liebhauser János igazgatóval az újabb sikertelen próbálkozásról kezdtük a beszélgetést.

- Egy AGÓRA pályázat előkészítésével telt el az utóbbi idő. Az AGÓRA kifejezetten közművelődési pályázat, művelődési házak számára. Nagy sikernek számít, hogy a könyvtári szakma belopta ebbe a pályázati formába annak a lehetőségét, hogy könyvtárat is lehessen fejleszteni belőle. A pályázat lényege, hogy az egy településen belüli különböző közművelődési intézményeket egy jó nagy intézménybe rakják össze, ami – mintegy agórává válva – szolgálja a település lakóit. Mindez egy fenntartóval, 12 év garantált fenntartói struktúrával, egy SZMSZ-szel. Amikor a pályázatba belekezdtünk, azt vállaltuk volna, hogy városi fenntartásúak leszünk, és a Babits Mihály Művelődési Ház és Megyei Könyvtár keretei között működünk tovább. Ebben a megye bizonyos mértékig támogatott is volna, és a tárgyalások el is kezdődtek. Hogy a helyzet bonyolultabbá váljon, a projekt részeként egy, a főiskolai könyvtárral történő “együttélés”-t terveztünk. A Pécsi Universitas részeként működő szekszárdi főiskolai kari könyvtárral, bár intézményesen különállva, de az olvasók felé az állomány közös struktúráját felmutatva működtünk volna. Az egész bonyolult volt, de belevágtunk. (tovább…)