Ismét az ETO hasznáról ‒ az új elektronikus kiadás előkészületeinek fényében

Kategória: 2016/ 4

Az információkereső nyelvek mint a tartalmi visszakeresés legfontosabb eszközei

A könyvtár alapvető feladatai közé tartozik, hogy segítse a felhasználót az információ gyors megtalálásában, gyűjteményét a célnak megfelelően rendszerezze, illetve, hogy gondoskodjon a sokrétű visszakeresést lehetővé tevő tartalmi feltáró eszköz(ök)ről. A könyvtárak alapvetően kétféle információkereső nyelvet használnak a dokumentumok tárgyi alapú visszakeresésének biztosítására: természetes nyelvi elemekből épülő hierarchikus tárgyszó-rendszereket, valamint a tartalmat kódok (jelzetek) alkalmazásával kifejező mesterséges nyelveket, amilyen az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) vagy a Dewey-féle osztályozás. A kétféle – analitikus és szintetikus – megközelítés ötvözése, a kétdimenziós visszakeresés alkalmazása adja a találatok optimumát. Az ETO-t emellett világszerte használják a nemzeti bibliográfiákban fellelhető dokumentum-leírások rendszerezésére, így az Országos Széchényi Könyvtár is az ETO alapján csoportosítja a Magyar Nemzeti Bibliográfia tételeit. Magának az ETO-nak a létrejötte a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet által megálmodott világbibliográfia céljához kötődik.

Az ETO mai hazai állapota

A korábban szabványként megjelentetett Egyetemes Tizedes Osztályozás intézményes fejlesztése hazánkban 1993-ban megszűnt. Ennek előzménye, hogy az előző évben az ETO-t fejlesztő Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (Fédération International Information de la Documentation, FID) szerepkörét egy hágai profitérdekelt cég, az ETO Konzorcium (UDC Consortium) vette át.

1993-ban az OSZK a Magyar Könyvtárosok Egyesületével karöltve szervezett egy országos konferenciát az ETO továbbfejlesztésének kérdéséről. Ezen a nagyobb könyvtárak igazgatói és feldolgozó munkatársai vettek részt, akik végül az OSZK-t és a Könyvtártudományi és Módszertani Központot (a mai Könyvtári Intézetet) kérték fel, hogy legyen a fejlesztési iroda létrehozója és gazdája, valamint javaslat született az ETO Konzorciumhoz való csatlakozásra. A KMK keretében felállított ETO-iroda 1995-ben a Nemzeti Kulturális Alaptól egymillió forintos egyszeri támogatást kapott, az összegből megvásárolták a konzorciumtól az ETO teljes adatbázisát (az ún. mesterállományt), majd ennek fordításával, illetve adaptálásával készülhetett el a 2006-ban megjelent ETO-középkiadás. További említendő fejlemény, hogy 2003-ban az ETO középkiadásának jelzetei a magyarázatokkal és mutatószavakkal együtt az OSZK tezaurusz/Köztauruszba is bekerültek.

Az ETO fejlesztésének szükségessége

Ami az ETO használatának és fejlesztésének szükségességét illeti, 2006 végén még teljes szakmai konszenzus uralkodott e tárgyban, ekkor került sor ugyanis arra a Könyvtári Intézet által összehívott értekezletre, amelyen a nagykönyvtárak képviselői letették voksukat az ETO további alkalmazása, illetve az új kiadásra való – 2008. január 1-jei hatállyal történő – áttérés mellett. Hogy szüksége van-e egyáltalán a magyar könyvtáraknak az ETO-ra, ez a kérdés már korábban, 1999-ben is felvetődött, amikor Csapó Edit és Fejős László szondázták a szakvéleményt a szakmai levelezőlistán, a KATALIST-en keresztül.1

A vita során a szakma jeles képviselői több érvet is felsorakoztattak az ETO fenntartása mellett: az egyik legfontosabb érv a rendszer nyelvfüggetlensége volt. Ennek révén nyelvileg heterogén rendszerekben is kereshetünk anélkül, hogy minden nyelvi alakra külön-külön keresnénk, illetve hogy egyáltalán ismernénk az információforrások nyelvét. E képesség manapság a rendszerek átjárhatósága okán még szélesebb körben kihasználható, illetve az ETO-állományokhoz kapcsolt tárgyszó-jegyzékek miatt még fokozottabban érvényesül. Egyáltalán nem lényegtelen szempont, hogy – az ellenkező értelmű előfeltevésekkel szemben – az ETO alkalmazása végfelhasználói oldalról nem igényli a rendszer bármilyen szintű ismeretét; ahogy a téma egyik jeles szakértője, Traugott Koch fogalmaz2: „Az elidegenítő numerikus és alfanumerikus jelzeteket a háttérben, a felhasználótól rejtve lehet használni”. Mindez közelebbről azt jelenti, hogy a felhasználó természetes nyelven fogalmazza meg a keresőkérdést, majd az ETO megfelelő jelzeteihez illesztett természetes nyelvi kifejezések révén jut el a keresett információ(forrás)hoz.

Az ETO-t a KATALIST-en folytatott vita hozzászólói jellemzően összevetették az – azt egyesek szerint kiváltó – tárgyszó-rendszerekkel (tezauruszokkal). Fontos, hogy bár ez utóbbiak is polihierarchikus rendszerek, az ebből adódó képességük azonban – az ún. csoportképzés tekintetében – a mai napig rendelkezésre nem álló technológiai megoldások miatt egyáltalán nem érvényesül. Egy példával megvilágítva: ha szeretnénk látni az állattenyésztéssel kapcsolatos összes szakirodalmat, akkor lekérdezzük a 636-tal kezdődő ETO-jelzeteket. Ebben benne lesz a 636, mint állattenyésztés, a 636.1 (lótenyésztés), a 636.2 (szarvasmarha), sőt a 636.234.2 (Holstein-fríz marha) és így tovább.[1] Tárgyszavazás esetében azonban minden tárgyszónál le kell kérdezni a találatokat, külön az állattenyésztésre, külön a szarvasmarha-tenyésztésre, a lótenyésztésre, a sertéstenyésztésre stb. Ehhez ráadásul először definiálni kell, mely tárgyszavak is tartoznak a kereséshez. Ahogy Vajda Erik fogalmaz: „az ETO-t használva könnyű a »közlekedés« a hierarchia szintjei között, könnyű a nagyobb terjedelmű fogalmak szerinti információkeresés”. Vajda Erik mellett többen is említik, hogy az ETO mellett érdemes más, természetes nyelvű információkereső nyelveket is alkalmazni, hiszen e rendszerek jól kiegészítik egymást.

A kérdés nemzetközi megítélése szempontjából is fontosak Barátné Hajdu Ágnesnek, az ETO Konzorcium Kiadói Testülete tagjának – a 2014 januárjában a téma körül újra fellángoló vitában elhangzó – gondolatai3, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy az ETO Konzorcium által fejlesztett UDC Summary 51 nyelven hozzáférhető, valamint a konzorcium kezdeményezése nyomán elinduló fejlesztés jelentőségét a napi 15 ezres látogatottság is megerősíti. Barátné Hajdu Ágnes hozzáteszi: „Használhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a könyvtári környezeten túl számos múzeum, levéltár, vagy más dokumentációs gyűjteménnyel rendelkező cég, mint pl. a BBC is használja.” További két példa a hozzászólásból: Spanyolországban jogszabály írja elő az ETO használatát és fejlesztését; a cseh nemzeti könyvtárban pedig napi szinten foglalkoznak az ETO fordításával, fejlesztésével. A régió országainak nemzeti könyvtáraiban egyébként is bevett dolog az ETO alkalmazása; más országokban, így például az Egyesült Államokban, az ETO-hoz hasonló Dewey-féle tizedes osztályozás (TO) használatos. (Az ETO voltaképp ez utóbbinak a továbbfejlesztett változata.) Piros Attila egy cikkében4 arra hívja fel a figyelmet: „Csak Európában több mint 140 000 könyvtár állományát indexelték vele, és olyan nagy gyűjtemények feltárására használták, mint például (…) az Orosz Tudományos Akadémia Tudományos és Műszaki Információs Intézet (VINITI RAS), a Szlovák Nemzeti Könyvtár vagy a Svájci Könyvtárak és Információs Központok Hálózathoz (NEBIS) tartozó 140 könyvtár állománya.” Említést érdemel, hogy a nemzeti könyvkereskedelem az ETO-hoz hasonlóan felépülő kódrendszert (Thema) alkalmaz a kiadványok osztályozására.5 Arra is van – magyarországi – példa6, hogy az ETO-ra épülő üzleti célú keresőrendszert hoznak létre. Ez is mutatja, hogy a könyvtári területen túlmutatóan is komoly felhasználási potenciál rejlik az Egyetemes Tizedes Osztályozásban.

Az ETO – éppen az említett csoportképzés okán is – nagy mértékben segíthet olyan feladatok ellátásakor, amelyekre nem is kínálkozik számunkra egyéb eszköz. Erre hívja fel a figyelmet a témához fűzött hozzászólásában Koltay Klára, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár főigazgató-helyettese: az ETO segítségével lehetséges statisztikai kimutatást készíteni a könyvtárközi kölcsönzések tematikus eloszlásáról, e rendszer ad támpontot ahhoz, hogy a raktárban szakterületi állományokat válogassanak le pl. egy költözés előkészítésekor stb.7 Itt érdemel említést még egy igen fontos tényező:  könyvtárak jelentős részében az ETO az alapja a dokumentumok rendszerezésének mind a raktárban, mind a szabadpolcokon (lásd erről bővebben az ETO magyarországi használatáról szóló felmérés – későbbiekben publikálásra kerülő – eredményeit).

Meggyőző szakmai érveket vonultatott fel a vitákban a terület egy másik szaktekintélye, Ungváry Rudolf,8 felhívva a figyelmet arra, hogy az ETO-ban rejlő lehetőségeket a mai információs technológia a megfelelő fejlesztések alkalmazásával még inkább felszínre hozhatja. Ugyanis az ETO-jelzetállomány gépileg olvasható módon áll rendelkezésre, és – a korábbi fejlesztéseknek hála – a jelzetek mutatószavakkal, szöveges magyarázatokkal egészülnek ki, valamint összekapcsolódnak. Ezeket a jól strukturált adatokat a korszerű könyvtári rendszerek képesek befogadni és kezelni. Az egyes jelzetek mögött természetes nyelvi elemek sokasága sorakozik, illetve irányítja a releváns találatok irányába a keresést. Más szóval, a korszerű könyvtári rendszerben a felhasználó nem feltétlenül a mesterséges jelzetek szerinti keresésre kényszerül, hanem az ETO mutatószavait látva, továbbá az ETO magyarázatainak szövegszavai alapján is megfogalmazhatja a keresőkérdését. Olyan összetett fogalmi keresések definiálhatók, amelyek korábban nem eredményeztek használható találati halmazt. A tezauruszokhoz való illeszkedés, a rendszerek közötti átjárhatóságot biztosító MARC-formátum alkalmazása támogatja a többnyelvű visszakereséseket, és közelebb visz a valamikor végső célként meghatározott világkatalógus megvalósításához. Ennek mind tudományos, mind nemzeti szempontú jelentősége felmérhetetlen.

A könyvtári célokon részben túlterjeszkedő, de igencsak fontos célokra és törekvésekre hívja fel a figyelmet Aida Slavic, az ETO vezető szerkesztője az OSZK-nak címzett levelében: „Rengeteg kutató, tudós, hivatásos tolmács vagy fordító alkalmazza az ETO-táblákat terminológiai forrásként. Sokan, akik más indexelő nyelvekkel dolgoznak (tezauruszokkal, speciális osztályozási vagy tárgyszó-rendszerekkel) az ETO-t használják terminológiai összehasonlításokra stb. Könyvtár szakos vagy információtudománnyal foglalkozó hallgatók, webfejlesztők kérnek hozzáférést az ETO online kiadásához a különböző projektjeik miatt. Nemrégiben idegtudománnyal foglalkozó egyetemi tanszékek kértek ETO-adatokat a kutatási projektjeikhez. Az ETO iránt az adatbányászattal és vizualizációval foglalkozó IT-szakemberek ugyancsak érdeklődést mutatnak. Megfontolandó, hogy a rendszer elérhetővé tételével az alkalmazás területei is bővülhetnek, és az ETO hasznos eszköze lehet például a szakkifejezések magyar nyelvi standardizálódásának, elterjesztésének, az új terminusok bevezetésének.”

Az ETO-ról fontos elmondanunk, hogy előnyt jelent nemzetközisége, géppel olvashatósága; egyetemessége okán pedig kitüntetett szerepet kap az olyan jelentős együttműködésekben, mint amilyen a világbibliográfia megvalósításához legközelebb álló WorldCat.

A tudásszervezés kiváló szakembere, Birger Hjørland a Google-lal való összehasonlításban emeli ki a könyvtári osztályozás megkerülhetetlenségét, jelezve, hogy az üzleti alapú visszakereső-rendszerek nem tekinthetők se semlegesnek, se objektívnak: „A keresőgépek esetében lehetséges, hogy különböző találatok vagy rangsorolások elérésére kalibrálják őket. Ennek eléréséhez vagy arra, hogy értékeljük ezeket a rendszereket, szükségünk van osztályozásra, amely megmutatja, hogy mit kellene megtalálnunk. (…) Az osztályozás kategóriái egyszerűen a releváns információ szolgáltatásának ismérveivel azonosak.”9

Összefoglalásként fontos kiemelnünk, amire a szakemberek, többek között Ungváry Rudolf, ugyancsak felhívják a figyelmet: az ETO alkalmazása melletti szakmai érvelés az információkereső nyelvek világában való jártasságot, megfelelő elmélyülést feltételez. A rendszer nemzetközi, a könyvtári területen messze túlterjeszkedő elterjedtsége ugyanakkor önmagában is bizonyító erejű a hasznosságot illetően.

Az ETO használata ma Magyarországon

A Magyar Országos Közös Katalógusba (MOKKA) feltöltő könyvtárak túlnyomó többsége használ ETO-jelzetet. Jóllehet a rendszer duplumszűrő algoritmusa miatt egészen pontos adatokat ebben a vonatkozásban nem lehet lekérdezni, az jól látszik, hogy a feltöltő ún. rekordgazda tagkönyvtárak leírásaiban jelentős arányban fordul elő ETO-jelzet, és a 33 legaktívabb feltöltő intézmény esetében az ETO-zott rekordok száma tízezer fölötti. Elsősorban az egyetemi és szakkönyvtárak jeleskednek a jelzetadásban, de ETO-zik például a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Könyvtárellátó (KELLO) is.

Az ETO-jelzetek és ETO-kiadások aktív könyvtári alkalmazását támasztja alá a Könyvtári Intézet friss felmérése, amely az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság felkérésére készült 2016 első negyedévében. A felmérés tanulságait kollégáim összegzik, és a közeli jövőben publikálni fogják. Annyit azért előzetesen itt is elmondhatunk, hogy a katalógusaiban tartalmi információt szolgáltató 207 könyvtárból 188-an (mintegy 91%) nyilatkoztak úgy, hogy használják az ETO-t vagy az ETO-ból képzett szakrendi jelet. Számomra a tanulságok közé tartozik az is, hogy a rendszeres felhasználók ETO-ról alkotott fogalmai gyakran letisztultabbak, valamint a rendszer árnyaltabb megítélését teszik lehetővé, mint a hétköznapi könyvtári realitásoktól elrugaszkodott elméleti megközelítések.

Az ETO-fejlesztés és -publikálás lehetséges modelljei

Az újabb ETO-kiadások magyar nyelven való megjelentetésének fontosságához nem férhet kétség. Kérdéses lehet azonban, melyek a kiadás praktikus, egyszersmind költséghatékony keretei. A cikknek nem célja az egyes modellek részletekbe menő ismertetése, annyit azonban érdemes elmondanunk, hogy a szóba jövő elképzelések közül az OSZK a – saját tulajdonú – Relex névtér-kezelő alkalmazás felhasználását tartja a célra leginkább alkalmasnak. E megoldás előnye, hogy a rendszer egyaránt alkalmas polihierarchikus tárgyszó-rendszerek (tezauruszok) építésére és az ETO Konzorcium által rendelkezésre bocsátott mesterállomány gondozására és publikálására MARC adatcsere-formátumban, valamint a kétféle feltáró eszköz összekapcsolására, ezáltal még hatékonyabb kiaknázására. Nem mellesleg a Relex eleve tartalmazza a Köztauruszt, az OSZK által fejlesztett, a nemzeti könyvtárban és a közművelődési könyvtárakban a dokumentumok tartalmi feltárásához és kereséséhez használt magyar nyelvű tárgyszó-rendszert. A két információkereső eszköz (ETO és Köztaurusz) összekapcsolása révén az ETO-jelzeteket a hozzájuk tartozó tárgyszavak vagy a magyarázatok szövegszavai alapján is kereshetnénk majd, más szóval: a felhasználó a Köztauruszból kiindulva rátalálhatna a keresett ETO-jelzetekre. Ugyanakkor a Relex MARC-formátumú összetett ETO- és tárgyszóexportjának állományát minden korszerű könyvtári rendszer át tudja venni, hogy attól kezdve keresőrendszerében mind a jelzetek, mind a hozzájuk kapcsolódó mutatószavak/deszkriptorok, mind a jelzetmagyarázatok szövegszavai, mind a tezaurusz tárgyszavai felhasználhatók legyenek a végfelhasználóknak. Nem utolsó szempont, hogy a Relex révén az ETO-jelzettételek a Nemzeti Névtérbe is beépülhetnek.

Zárszó

Az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság foglalkozik az ETO fejlesztésének és megjelentetésének kérdésével. Szándékunk szerint az új fejleményekről, a megvalósulás technikai körülményeiről a későbbiekben a szaksajtóban tájékoztatjuk az érdeklődő szakmai közönséget.

JEGYZETEK

1.   Fejős László: Kell-e még az ETO? Vita a könyvtárosok Katalist levelező fórumán (Összegzés). Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 9(3). 2000. pp. 23-40. – http://ki.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek0003/fejos.html (Megtek.: 2016. április 11.)

2.   Koch, Traugott: Az internetforrások tökéletesebb leírásához, szervezéséhez és kereséséhez alkalmas osztályozási rendszerek használata, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 47(3). 2000. pp. 119-128. –  http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1346&issue_id=17 (Megtek.: 2016. április 11.)

3.   Barátné Hajdu Ágnes: Tárgyszó vagy ETO (is). Katalist, 2014. január 3. –https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/2014-January/030073.html (Megtek.: 2016. április 11.)

4.   Piros Attila: Az ETO alapú számítógépes információkeresés egy új megközelítése. Könyvtári Figyelő, 60(2). 2014. pp. 156–166. – http://epa.oszk.hu/00100/00143/00091/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_2014_2_156-166.pdf (Megtek.: 2016. április 11.)

5.   Thema – the subject category scheme for a global book trade. EDItEUR. Standards. – http://www.editeur.org/151/thema/ (Megtek.: 2016. április 11.)

6.   Németh Rita: Könyvtári és kiadói adatbázisok együttműködése (és annak előnyei). NETWORKSHOP, 2016. március 31. – https://conference.niif.hu/event/5/session/10/contribution/70 (Megtek.: 2016. április 11.)

7.   Koltay Klára: Tárgyszó vagy ETO (is). Katalist, 2014. január 3. –  https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/2014-January/030074.html (Megtek.: 2016. április 11.)

8.   Ungváry Rudolf: Tárgyszó vagy ETO (is). Katalist, 2014. január 3. –  https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/2014-January/030075.html (Megtek.: 2016. április 11.)

9.   Hjorland, Birger: „Is classification necessary after Google?” In: Journal of Documentation, vol. 68. 2012. no. 3. p. 299–317. Töm.: Koltay Tibor – http://ki.oszk.hu/kf/2013/04/szukseg-van-e-az-osztalyozasra-a-google-utani-korban/ (Megtek.: 2016. április 11.)

FELHASZNÁLT IRODALOM

Barátné Hajdu Ágnes: A magyar ETO kiadás munkálatai. Hazai és nemzetközi tapasztalatok. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 16(2) 2007. pp. 20-39.

Fejős László: Az ETO-vita összegzése. Katalist, 2000. február 15. – https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/2000-February/000510.html (Megtek.: 2016. április 19.)

Fejős László: Tizenöt évvel az utolsót követően megjelent az ETO új kiadása. Könyvtári Levelező/lap, 2006. 6.sz. pp .9–1l.

Marton József, Prokné Palik Mária: Adatbázis transzformációalapú kereshetőség javítása: ETO-kereshetőség a BME OMIKK Aleph rendszerében. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 56(2). – http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=5057&issue_id=501 (Megtek.: 2016. április 19.)

Mándy Gábor: Régi ETO, új ETO. Könyvtári Figyelő, 2011/2. 2011. július. – http://ki.oszk.hu/kf/2011/07/regi-eto-uj-eto/ (Megtek.: 2016. április 19.)

Prokné Palik Mária, Ungváry Rudolf: Észrevételek Mándy Gábor tanulmányához [Régi ETO –új ETO] Könyvtári Figyelő. 2011/3. 2011. február. pp. 333–336. – http://ki.oszk.hu/kf/2011/07/eszrevetelek-mandy-gabor-tanulmanyahoz/ (Megtek.: 2016. április 19.)

Ungváry Rudolf: Az ETO helyzete Magyarországon. Networkshop 2014. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontja, 2014. április 23.–25. https://videotorium.hu/hu/recordings/details/8410,Az_ETO_helyzete_Magyarorszagon (Megtek.: 2016. április 19.)

Networkshop 2014 [elektronikus dok.] : [Pécs], 2014. április 23.–25. / [rend., közread. a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet, Hungarnet Egyesület] http://nws.niif.hu/ncd2014/?_ga=1.243725829.1256184114.1424339593 (Megtek.: 2016. április 19.)

Ungváry Rudolf: Az ETO szükségessége. Iskolakultúra, 2000. április. pp. 27-31. – http://epa.oszk.hu/00000/00011/00037/pdf/iskolakultura_EPA00011_2000_04_027-031.pdf (Megtek.: 2016. április 19.)

Ungváry Rudolf: Információkereső tezauruszok és az ETO kompatibilitási kérdései. Tezaurusz és ETO megfeleltetése. Networkshop 2003. Pécs, Pécsi Tudományegyetem, 2003. április 14–17. – https://videotorium.hu/hu/recordings/details/821,Informaciokereso_tezauruszok_es_az_ETO_kompatibilitasi_kerdesei._Tezaurusz_es_ETO_megfeleltetese (Megtek.: 2016. április 19.)

Networkshop 2003. [elektronikus dok.] : [Pécs], 2003. április 14. – 17. / [rend., közread. a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet, Hungarnet Egyesület] – http://nws.niif.hu/ncd2003/index.htm (Megtek.: 2016. április 19.)



[1] A példát köszönöm Rimár Miklósnak, az OSZK Kurrens Feldolgozó Osztálya osztályvezető-helyettesének.

 

Címkék

(1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (26) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (16) (3) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (2) (3) (1) (1) (1) (8) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (31) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (14) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (9) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (9) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (20) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (24) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (55) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (9) (2) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (8) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)