A médiaműveltség (media literacy), amely fogalom az információs, majd a digitális műveltség után jelent meg a szakirodalomban, fontos téma napjaink korszerű pedagógiájában is. Az elmúlt években az Európai Unió már két dokumentumot is publikált a témában, a német kulturális miniszterek konferenciája is tízoldalas állásfoglalást adott ki (Medienbildung in der Schule címmel) 2012 márciusában. (A dán és finn – valamint a magyar stb. – tantervekbe is bekerült, vagy majd bekerül.) Nem meglepő tehát, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI), a hazai oktatási ágazat háttérintézménye 2013 novemberében kétnapos konferenciáját a médiatudatosság és oktatás kérdésének szentelte – jóval szélesebben húzva meg a téma hatókörét – Budapesten a megújult Károlyi-Csekonics Rezidencián (Múzeum utca 17.), mégpedig három helyszínen plenáris előadások, szekcióülések és kerekasztal-beszélgetések formájában. Mivel az OFI minden évben rendez egy olyan konferenciát, amelynek témája kiemelt érdeklődést kelt a szakemberek körében, 2013-ban az oktatás és a média kapcsolata, valamint a médiatudatosságra nevelés került napirendre.
Az Előszó röviden összefoglalja a rendezvény valamennyi előadását, eseményét, azokat is, amelyek a programban és a konferencián lezajlottak ugyan, de a kötetbe mégsem kerültek be – három beszámolóról van szó.
Az eseményt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg, kiemelve, mennyire fontos, hogy az új Nemzeti alaptantervben (NAT) kiemelt fejlesztési terület lett a médiatudatosságra nevelés, hiszen a média a mindennapi életünk része, ezért a gyerekeket felelős és tudatos médiafogyasztásra kell nevelni (9-13. p.).
Az első előadó Horváth Zsuzsa (OFI) volt, aki hangsúlyozta, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet – és elődje, az Országos Közoktatási Intézet – már több kutatást is végzett erről a témáról, és hogy az új alaptanterv szerint A médiatudatosságra nevelés már az első osztályban elkezdődik (17-24. p.). (Ezután Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának tagja a médiaszabályozás ismertetése után arról is beszélt, hogy az állami szabályozás mellett az iskola is felelős a médiaműveltség fejlesztéséért. Előadása sajnálatosan került nem be a kötetbe.)
Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) leköszönő vezérigazgatója a Funkcionális és a digitális analfabetizmus különbségeiről beszélt, és elmondta, a médiának nagy felelőssége van abban, hogy ne termelje, hanem csökkentse ezeket (27-32. p.).
Az első részt Balatoni Monikának, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárának Közös felelősség – tudatos és felelősségteljes fiatalok a világhálón című előadása zárta, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a médiatudatosságra nevelés ugyan össztársadalmi érdek, de fontos a pedagógusok felkészültsége is (35-38. p.).
A Médiaoktatás és társadalmi tudatosság szekcióban Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) docense a Médiaműveltség címmel a konkrét fejlesztési célokat foglalta össze. Mondanivalójának lényege az volt, hogy a pedagógusoknak hozzáférést, kritikai hozzáállást és résztvevő alkotást kell tanítaniuk tanítványaiknak (41-44. p.)
Hargitai Lilla (Médiaunió) ügyvezető igazgató a reklámszakma és a médiagazdaság felől közelítette meg a témát Médiaoktatás és társadalmi tudatosság címmel (47-51. p.).
Ezt követően Z. Karvalics Lászlónak, a Szegedi Tudományegyetem docensének elméleti előadása a logokratikus* médiapedagógia kérdésével foglalkozott “Jelentés-teli világra nyíló szárnyas kapu” címmel (55-59. p.).
László Miklós (ELTE) A hatástól az értésig című előadásában ismertette azokat a magyar felméréséket, amelyek a médiaműveltséggel és médiafogyasztással foglalkoztak, és részletesen szólt a televízióval, a mobiltelefonnal, az internettel vagy a Facebookkal kapcsolatos és a felhasználók szokásait vizsgáló felmérésekről, a kötetben azonban csak az információforrások hitelességéről kapott eredményekről számolt be (63-66. p.).
Délután két teremben folytatódott a konferencia. A Veszélyek, kockázatok szekcióban Lóránt Gergely a bulvár veszélyeiről tartott előadást Média-kannibalizmus, avagy hogyan mentsük meg gyermekeinket a bulvártól… címmel (69-71. p.). Kocsis M. Brigitta (újságíró és HR-szakember), Pataki Gábor és Kiss András (jogászok) Az internet nem felejt címmel tartottak színes beszámolót az online adatvédelemről és a megelőzésről, továbbá példákon szemléltették, milyen veszélyek leselkedhetnek a Facebookon a gyerekekre (75-78. p.).
Közben, ezzel párhuzamosan az Információszerzés, olvasás, kommunikáció és a digitális média kihívásai szekcióban Varga Katalin, az OFI Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (PKM) igazgatója Tudatos média- és információhasználat – információs műveltség címmel beszélt a magyar és nemzetközi tapasztalatokról (81-
84. p.). Ezután nemzetközi áttekintéssel következett Csík Tibor kollégánk (PKM), aki Az olvasási készség összefüggése a könyv- és könyvtárhasználattal a 2011-es PIRLS-vizsgálatban címmel tartott előadást. Elsődleges forrása az értő olvasást felmérő Progress in International Reading Literacy Study (PIRLS) jelentése volt. Jó hír, hogy a “mérésben részt vevő magyar iskolák könyvtári ellátottsága és a könyvtárhasználat mutatói kimagaslóak”. A vizsgálat azt is “bizonyítja, hogy az iskolai könyvtáraknak meghatározó szerepe van értő olvasás elsajátításában”, de nem szerencsés, hogy olvasástanításunk “csak a tankönyvekre és a munkafüzetekre épül” (87-93. p.).
Forgó Sándor, az Eszterházy Károly Főiskola tanszékvezetője Az újmédia hatásáról beszélt; részletesen kifejtette, mit értsünk az újmédia fogalmán (97-101. p.).
Lengyelné Molnár Tünde, az Eszterházy Károly Főiskola docense Az információs és kommunikációs technológiák mint tanulástámogató rendszer címmel tartott előadást, többek között beszámolt kutatásáról, amely azt vizsgálta, milyen tendencia figyelhető meg az oktatás terén az információs és kommunikációs technológia fogalmával kapcsolatban a világban (105-109. p.).
Végül Török Balázs (OFI) Országos médiumok az iskolákban címmel azt a felmérést ismertette, amelyben 2008 és 2010 között tizenkét iskolai agresszióval kapcsolatos ügy médiavisszhangjáról kérdezték az intézményvezetőket (113-116. p.).
A napot interaktív kerekasztal-beszélgetés zárta, amely az OFI négy pedagógiai lapjával foglalkozott, itt Aczél Petra (PPKE) az Új Köznevelést, Csík Tibor (PKM) a Könyv és Nevelést, Fehérvári Anikó (OFI) az Educatiót, Gloviczki Zoltán (EMMI) pedig az Új Pedagógiai Szemlét képviselte. Fontos konklúzióként hangzott el, hogy a nyomtatott folyóiratoknak igenis van jövője, s ennek egyik fontos oka, érve a hitelesség (119-124. p.).
* * *
Másnap délelőtt Hartai László (OFI) az európai média-műveltség oktatásáról készült vizsgálatot ismertette A médiaoktatás a formális oktatásban címmel. A 27 európai uniós országban lefolytatott felmérésben (1) a nemzeti tantervekben megjelenő médiatudatosságra nevelést, (2) a médiaoktatás kimeneti követelményeit és az eredményesség mérését, valamint (3) a médiatanárok képzését vizsgálták. Az OFI partnereként Hartai László egy összehasonlító tanulmányt készített. Az előadás csak “a tantervek összehasonlító elemzéséből kiolvasható néhány fontos eredmény bemutatására vállalkozott” (127-132. p.).
Ezután gyakorló tanárok és projekt-vezetők mutatták be, hogyan lehet megvalósítani a médiatudatos nevelést a gyakorlatban. Az iskolai médiaoktatás szekcióban Végvári Roberta (Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc) saját módszeréről beszélt A médiaoktatás tíz éve egy miskolci gimnáziumban címmel, amelyben a tanulók részvételére építő módszerét ismertette (153-156. p.). Nemesné Szentpétery Melitta (Áldás Utcai Általános Iskola, Budapest) az alsó tagozatos filmkészítésre hozott példát egy saját osztálya készítette kisfilmmel (159-163. p.). (Papp László, a budapesti Szent László Gimnázium tanára az iskolájukban működő médiafakultációról tartott előadást, de a kötetből ez az előadás valamiért kimaradt.)
A Médiatudatosság a tantárgyakban szekcióban először Jakab György (OFI) Az iskola és a média világának integrációs lehetőségeiről beszélt (167-170. p.), majd Geisbühl Tünde (Nagy Imre Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Csepel) Médiatudatosság fejlesztése a vizuális kultúra tantárgyban címmel számolt be az ötödikesek számára kidolgozott tanmenetrészlet-javaslatáról (173-178. p.). Végül Alexandrov Andrea (Szent István Gimnázium) ismertette Integráció a gyakorlatban címmel, hogyan lehet fejleszteni a különböző tantárgyakban a médiajártasságot (167-185. p.).
A harmadik, Az iskolán kívüli médiaoktatás szekcióban is négy előadás hangzott el. Először Bódis Kriszta, filmrendező, író (Van Helyed Alapítvány) Ózdon, a hétesi cigánytelepen végzett munkáját mutatta be – a konferencián kisfilmek segítségével, a kötetben fényképekkel illusztrálva (135-139. p.). (Császár Miklós projektvezető arról beszélt, milyen lehetőségeket kínál majd az iskoláknak és a tanulóknak a Hűvösvölgyi út 95. alatt hamarosan a nagyközönség számára is megnyíló Bűvösvölgy, de ez a beszámoló sem olvasható a kötetben.)
Voglné Nagy Zsuzsa (OFI) az ún. Z-generáció jellemzőiről tartott előadást Generációk az oktatásban címmel – társszerzője Lippai Edit volt -, ebben azt elemezte, miért nevezi a tudomány az 1996 után született korosztályt digitális bennszülöttnek (143-144. p.).
A felsőoktatást Tömösközi Péter, az Eszterházy Károly Főiskola tanársegédje képviselte. Az egri pilot programok című előadásban olyan kísérletről számolt be, amelyben laptopot, táblagépet és e-book olvasókat építettek a tananyagba, s azt figyelték meg, hogy a hallgatók motiváltabbak lettek a digitális eszközök használata nyomán, de megváltozott a tanárok módszertana és a diákok tanulási stratégiája is (147-150. p.).
A délutáni kerekasztal-beszélgetésben Porogi András (Toldy Ferenc Gimnázium), Benda József egyetemi docens (OFI), Horváth Vanda (MTVA), Farkas Erika (Kossuth Rádió), Borókai Gábor (Heti Válasz) és Mayer József (OFI) vett részt (189-194. p.). A téma a pedagógusok reprezentációja, megjelenítése és részvétele a médiumokban volt. Beszélgetésük summáját úgy lehetne megfogalmazni, hogy a tanárok presztízsét nemcsak az oktatáspolitika, hanem a média is formálja, és szóltak arról – a könyvtárosok előtt is ismert – nehézségről, hogy a média csak a szenzációkban “érdekelt”, és nehéz a nemcsak árnyalt, hanem közérthető információkat is közvetíteni a rendelkezésre álló időkeretben.
A résztvevők ezután megismerhették a Szent László Gimnázium tanulóit és legutóbbi munkájuk eredményét, ugyanis többen is fotóztak és forgattak a rendezvényen: az esemény zárásaként a fontosabb pillanatokról készített fotóikat és két rövidfilmjüket is bemutatták. (Ezek az OFI honlapján a http://www.ofi.hu/hirek-aktualitasok/mediatudatossag címen megtekinthetőek.)
A konferencia végén Kaposi József, az OFI főigazgatója foglalta össze röviden a konferencia eseményeit (197-199 p.). Több előadó is meglepő adatokkal szolgált az ifjúság médiafogyasztásáról, ezekre majd reagálnia kell a megújuló köznevelésnek – ezért is került be a médiaműveltség fejlesztése az alaptantervbe. Ezután Hoffmann Rózsa, az EMMI államtitkára mondott ünnepélyes zárszót (203-207. p.); hangsúlyozta, hogy a médiatudatosságra nevelést már az óvodában kell kezdeni, hiszen ebben a korosztályban is van már médiafogyasztás. A gyermekkel a médiumok praktikumát kell megismertetni, és felhívni a figyelmüket a veszélyekre.
A kiadvány gondosan szerkesztett szövegekkel és jó minőségű papíron készült, a tipográfiáért és a tördelésért felelős szakember, Pattantyus Gergely jó munkát végzett. Az “üres” oldalakat a konferencia helyszínéhez és témájához is illeszkedő grafikai elemek és fotók töltik ki – minden tanulmány páratlan oldalon kezdődik. Sok előadó színes fotóval is szerepel, az előadások zöme ábrákat, diagrammokat vagy egyéb illusztrációkat is tartalmaz, utánuk többnyire a feldolgozott szakirodalom is megtalálható. A kötet végén a konferencia részletes programja olvasható (209-216. p.). Néhány apróbb sajtóhibától eltekintve jónak mondható a szöveggondozás is.
Csak remélhetjük, hogy az érdeklődők – mind a tanárok, mind a könyvtárosok – megtalálják a számukra megfelelő témát, olvasmányt vagy módszert a kötetben, hiszen most már a konferencia anyaga nyomtatott és elektronikus formában is rendelkezésükre áll.
(Médiatudatosság az oktatásban. Konferenciakötet. Szerk. Nagy-Király Vivien. Kiad. az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Bp. 2013. 216 p.)
(E-változat: http://www.oktatas.hu/pub_bin/ikt/kepek/2014/februar/mediatudatossag_az_oktatasban.pdf)
* A hatalom gyakorlásának folyamata az uralom. Ez lehet bürokratikus, technokratikus, de lehet logokratikus, amikor a tudáselit, a szakértői elit véleménye, ideológiája, jövőképe a meghatározó, végül lehet – szűkebben értve – “demokratikus”. (Pedagógiai lexikon = http://oktatas.uni.hu/szovegek/NPT/Pedlexhatalom.doc?)