A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiája

Kategória: 2014/ 1

A negyedik kötet közreadásával befejeződött Lakatos Éva monumentális, A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiája 1705-1944 című könyvészetének megjelenése. Az első kötet 2010-ben látott napvilágot a nemzeti könyvtár kiadásában, és éves periodicitással követte a többi tomus – a hasonló jellegű kiadványok publikációs gyakorlatától örvendetes eltéréssel. Lakatos Éva a mai magyar sajtóbibliográfia alighanem legjelesebb művelője. Mintegy hat évtizede foglalkozik választott szakterületével, a sajtóbibliográfiával és sajtótörténettel, számos bibliográfiát, repertóriumot készített, ezek sorából kiemelkedik a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában 1972 és 2000 között 40 számban, 15 fizikai egységben, kötetben napvilágot látott Magyar irodalmi folyóiratok című összeállítás. A vállalkozás sajátos átmenetet képez a sajtóbibliográfia és a repertórium között: az egyszerű lajstromozó sajtóbibliográfiánál lényegesen többet ad azáltal, hogy a cikkeket analitikusan ugyan nem tárja fel, de közli a periodikumban publikáló szerzők nevét. Lakatos Éva saját tudományos működésével egyébként jól példázza, hogy a sajtótörténet művelése – ahogyan természetesen más diszciplínáé sem – nem képzelhető el elmélyült bibliográfiai kutatómunka nélkül: sajtótörténeti tanulmányait Sikersajtó a századfordulón címmel 2004-ben tette közzé. A tanulmánykötetet egyébként szép gesztussal egykori mestere, az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára jeles vezetője, Dezsényi Béla emlékének ajánlotta.
A negyedik kötet megjelenésével most zárult bibliográfia bizonyos értelemben az irodalmi folyóiratokat regisztráló munkának egyfajta “mellékterméke”. Mint Lakatos Éva a kötet előszavában írja, a leírások “készítése közben nem volt szívünk otthagyni az éppen feldolgozott címekben található sajtótörténeti közlések adatait”. Később szisztematikusan folytatta az anyaggyűjtést, amelynek végén mintegy kétszázezer leírás gyűlt össze. A kötetté szerkesztés során terjedelmi okokból az anyag túlnyomó többségét mellőzni kényszerült, a négy kötetbe végül 18 975 tétel, vagyis hozzávetőleg tizede került be.
Lakatos Éva bibliográfiája nem teljesen előzmények nélküli. Irodalomtörténeti szempontú összeállítások már korábban is jelentek meg, mindenekelőtt a retrospektív és kilenc tomusban napvilágot látott A magyar irodalomtörténet bibliográfiája köteteiben található gazdag anyag a sajtóról; és lényegében az irodalomtörténeti bibliográfiában közzétett tételek önálló kötetben is napvilágot láttak 1972-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kiadásában, József Farkas szerkesztésében A magyar sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája 1705-1945 címmel. Ezekben a munkákban a gyűjtött anyag elsősorban az irodalomtörténet művelői számára hasznos, az ő szempontjaikat figyelembe véve folyt a kutatás és a rendszerezés. Lakatos Éva ezzel szemben a sajtótörténet segédletét kívánta közreadni. A sajtótörténetet az összeállító a magyar nemzeti önismeret nélkülözhetetlen tudományának tekinti, és mivel a sajátos, helyenként a kéziratos emlékekkel egyenrangú forrásértékű hírlapirodalom teljes értékű kiaknázása még várat magára, ennek a munkának megkönnyítésére, elősegítésére tette közzé a bibliográfiát.
A könyvészet címében a “magyar sajtótörténet” egyrészt a magyar nyelvű sajtót jelenti, vagyis a trianoni döntéssel kisebbségi sorsba kényszerült magyarság időszaki kiadványainak feltárása is megtörtént; másrészt pedig az országhatáron belül kiadott idegen nyelvű periodikumok köre is beleértődik. A “válogatott” jelző arra utal, hogy a gyűjtött anyagnak mintegy tizede látott napvilágot, ugyanakkor a szerkesztésnek azt a – bizonyos értelemben vitatható – megoldását is kifejezi, hogy a szerkesztő alapvetően nem közölte a másik két bibliográfiában is megtalálható anyagot.  Vagyis Lakatos Éva hallatlanul korrekt módon a saját gyűjtését tette közzé, elvetette azt a bibliográfiakészítésnél egyáltalán nem ritka megoldást, hogy korábbi összeállításokból a szerkesztő mechanikusan átvesz tételeket.
A morális igényesség előtt fejet hajtva, meg kell azonban állapítani, hogy a választott metódussal vitathatatlanul megnehezül a használó dolga. A most megjelent könyvészet mellett – ha az igényes kutató a relatív teljességet akarja megismerni – tanulmányoznia kell a József Farkas-féle összeállítást és a retrospektív irodalomtörténeti bibliográfia megfelelő köteteit is, illetve olyan nehezebben hozzáférhető összeállításokra is szüksége lehet, mint Pejin Attila A zentai hírlapok történeti bibliográfiája 1875-1962. Zenta, 2004, vagy Simonyi Mária A magyar politikai sajtó története 1918-ig a mai Vajdaság területén. Totovec, 2002. Ennek az elvnek következetes érvényesítése okozza, hogy több periodikum esetében a kiadvány címe után mindössze valamelyik korábbi bibliográfia adatai olvashatók: Ungarn und Deutschland, Unterhaltungen aus der Gegenwart. Akad magyar nyelvű lap is: az Óbecsén kiadott Tiszavidék vagy a nagykikindai Torontáli Hírlap, illetve több Zentán megjelent újság, így a Zentai Friss Újság, a Zentai Függetlenség vagy a Zentai Híradó. Vagyis Lakatos Éva nem könnyíti meg a kutató dolgát. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az egyes periodikumok irodalmát közlő bibliográfiai szócikk élén a korábbi bibliográfiák adatai sorakoznak pontos lapszámmal, ezzel a megoldással azért némileg megkönnyíti a kereső helyzetét, legalábbis abban az értelemben, hogy jelzi a további kutatás szükségességét.
A tételek szerkezeti felépítése logikus, jól áttekinthető, a kéthasábos elrendezésű szövegtörzs tipográfiája kellően szellős, nem zsúfolt. A verzállal, vagyis nagybetűvel szedett cím után az említett bibliográfiák adatai találhatók, majd azután következik az adott tétel sorszáma. Az egyes tételek az alábbi sorrendben követik egymást: monográfiák, tanulmánykötetekben megjelent tanulmányok, periodikumokban közreadott írások. A másodlagos rendező elv a szoros időrend, azonos éven belül pedig – ha szükséges – a szerző és a cím. A szerkesztő az álneves vagy monogramos szerzői neveket megkísérelte feloldani. A tételekhez szükség szerint annotáció kapcsolódik szögletes zárójelben.
A kötet anyagát névmutató tárja fel. Kétségtelenül jó lett volna a többszempontú tartalmi feltárást lehetővé tevő gazdagabb mutatórendszerrel ellátni a kötetet. Mivel a bibliográfia elsődleges besorolási rendje a kiadványok címe, gyakorlatilag az egyes periodikumokra lehet a kötetben keresni. Aki nem a különböző lapokra vonatkozó konkrét anyagra kíváncsi a bibliográfiában, hanem a sajtó különféle életmegnyilvánulásait (cenzúra, terjesztés, előállítás, szerkesztői munka stb.) kutatja, nem igazán vagy csak körülményesen tudja használni a könyvészetet. Jó lett volna tárgymutatóval is kiegészíteni a könyvészetet, illetve hasznos segédlet volna egy földrajzi index is. A sajtótörténet tematikus jellegű feltárásában továbbra is nélkülözhetetlen segédlete a kutatónak a József Farkas-féle bibliográfia III. (A sajtó elvi és módszertani kérdései) és IV. (A sajtó feltételei és keretei) része.
Az anyag teljessége nyilván feszegeti azokat a határokat, amelyek egy személy által még uralhatók, átláthatók és kezelhetők. Lakatos Éva a bibliográfia szerkesztésével tulajdonképpen egy kutatócsoport munkáját végezte el, egyszemélyes összeállítás az övé, és ebben az értelemben párhuzamba állítható a nagy klasszikus bibliográfusok, Szinnyei József, Petrik Géza, Szabó Károly, Gulyás Pál – vagy a sajtóbibliográfiából hozva időben közelebbi példát – Busa Margit működésével. Mindezeket elismerve, a recenzens egy-két apró hiányosságra hívja fel a figyelmet. Vác városa sajtójából két kiadvány szerepel a bibliográfiában, a Váci Hírlap és a Váci Vörös Újság. A két periodikumra vonatkozó irodalomból hiányzik a 2013-ban elhunyt Kenyéri Kornélia kiváló munkája, az 1992-ben megjelent A váci sajtó története 1870-1945. című monográfia, amely a város teljes sajtótörténete, így benne értelemszerűen a két említett újság históriája is megtalálható. A 14713. számú tételben Gergely András társszerzője nem Veéky János, hanem Veliky János (a neve a 15945. számú tételben már jól olvasható). Ezek az apró hibák természetesen semmit sem vonnak le a bibliográfia értékeiből és jelentőségéből. Lakatos Éva összeállítása a sajtótörténet valamennyi kutatója számára sokáig nélkülözhetetlen segédlet lesz.

(A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiája 1705-1944. 4. kötet: SZE-Z. Összeállította Lakatos Éva. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2013. 347 p.)

Címkék