Batári Gyula (1933-2013)

Kategória: 2013/11

Tudjuk, hisz’ közelről ismerjük őket: számosan vannak könyvekkel eljegyzett életű emberek. Batári Gyula föltétlenül közéjük tartozott. Gyimesi László költőien szép megszemélyesítése tökéletesen illik rá: “a Gutenberg-galaxis csillagjáró szerelmese” volt.1933-ban született Budapesten, értelmiségi családban, ahol a bensőségesség, a harmóniára való törekvés és a hit voltak gyermekéveinek meghatározói. Mégsem puhán kibélelt babaházban növekedett, eszmélkedett, mert ugyanakkor élénk társasági élet is folyt a családban, így gyermekként korán bepillanthatott a felnőttek “komoly” világába.
Nehéz években, évtizedekben volt gyermek és fiatal, ugyanakkor kiváló tanárai – például Halápy János festőművész vagy Szentkuthy Miklós író – voltak segítségére, hogy elhivatottsága hamar kialakuljon, és kultúra iránti elkötelezettsége megerősödjék. 1952 és 1956 között tanult az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karán, könyvtár szakon. Szakdolgozatát Radnóti Miklósból írta; diplomamunkájához pedig terjedelmes bibliográfiát mellékelt, mintegy előre jelezve könyvtárosi és művelődéstörténészi munkásságának egyik irányát, a bibliográfiák készítését. (Ez a bibliográfia egy évtized múltán önálló kiadványként is napvilágot látott: Radnóti Miklós bibliográfia, 1966.) Az egyetem elvégzése után az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központban helyezkedett el; tíz év után lett az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa – ahol nyugalomba vonulásáig dolgozott mint tudományos munkatárs, majd főmunkatárs. Nem mellesleg 1985 és 2002 között az OSZK Híradó felelős szerkesztője is volt.

Okkal állítható, hogy igen sokoldalú érdeklődésű kutató volt, ugyanakkor ez a sokágú érdeklődés mégis csak egy irányba mutatott: a magyar művelődés-, tudomány-, sajtó- és könyvtörténet felé. Aktív munkásságának több mint fél évszázada alatt mintegy ezer rövidebb-hosszabb publikáció került ki a tolla alól. Két kötetet állított össze magyar írók könyvekről, olvasmányaikról szóló vallomásaiból (Írók könyvek közt. Kortárs magyar írók vallomásai olvasmányaikról, 1974; Írók és könyvek. Magyar írók könyvekről és az olvasásról, 1980). Jelentősek sajtótörténeti munkái, például részt vett a Külföldi időszaki kiadványok a magyar könyvtárakban a XVII. századtól 1970-ig című összeállítás elkészítésében (1982), de a témában publikált önálló kötetei és maradandó alkotásoknak bizonyultak (A tudományos sajtó kialakulása Magyarországon [1721-1867], 1994; Fejezetek a külföldi magyar sajtó történetéből [1853-1920], 1999). Munkásságának összegző foglalata pedig a címével is sokat mondó Olvass, tanulj, kutass, alkoss! (2008). Ebben a könyvében tanulmányaiból, cikkeiből adott válogatást, amely egyben tudósi munkásságának credója is volt: emberközeli vallomása könyvről, kultúráról, a kultúra műveléséről, a tudományok hasznáról, de még szépirodalmi, költői kísérletei is helyet kaptak e válogatásban. E kötetéről írta Gyimesi László:

“Ez a mű tisztelgés és aggodalom, múltismeret és jövőteremtési igény, ami egyszerre jellemzi ezt a hiánypótló kötetet: a szakember pontosságával, a műélvező ízlésével, az alkotó igényeivel. Ott a helye az ínyenc olvasók kéz-közeli polcán. Batári Gyula ízig-vérig bibliofil értelmiségi, nem egyszerűen a könyvek barátja, hanem a Gutenberg-galaxis csillagjáró szerelmese.”

Pályáját nemcsak az elmélyült kutatómunka, de a közéleti aktivitás is jellemezte. Évtizedekig tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, amely 2013 tavaszán Aranytoll-díjban részesítette. Dolgozott a Magyar Orvostörténeti Társaságban mint vezetőségi tag, ugyancsak tagja volt a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak is. Munkásságát Zsámboky János-emlékéremmel (1984) és Keresztury-jutalommal (1990) ismerték el.

Élete a könyvek között és a történelem faggatásával telt. Erről így vallott egy Vajda Mártának a Tollal.hu portálon megjelent interjúban:

“Vallom, hogy a történelem az élet tanítómestere. Lényegesnek tartom az olvasás, a tanulás, a kutatás, és ezek birtokában magát a hiteles alkotás szeretetét. Tehát útmutatásom a fiatal újságírók számára, hogy törekedjenek a múlt megismerésére, az összefüggések keresésére is.”

Akik találkozhattak vele, egy nagyon nagy tudású, ám végtelen szerény embert ismerhettek meg Batári Gyulában. Akitől nemcsak a tudományos kutatás iránti rajongó elkötelezettséget, de a tudomány iránti alázatot is el lehetett tanulni.

Az emlékezés alkalmával vékony, szinte törékeny alakja most is fölrémlik az OSZK folyosóján, ahogy vaskos dossziéval – talán az OSZK Híradó aktuális számának kézirataival – a hóna alatt elgondolkodva lépdel, hogy betérjen valamelyik munkaszobába egy-egy kollégához rövid baráti csevegésre vagy éppen újabb kéziratokat kérve az Országos Széchényi Könyvtár lapja számára. A találkozások alkalmával néhány perc alatt is sok mindenről lehetett vele beszélgetni, de legtöbbször könyvekről, versekről – hiszen maga is művelte a lírát -, múltról és a jelen kérdéseiről. Minden halk mondatában benne volt a beszélgető partnerrel szembeni figyelmesség, a másik véleménye iránti őszinte érdeklődés és a sosem kérkedőn megnyilvánuló hatalmas tudás.

Emléke így marad meg velünk.

Címkék