“Az a hat évtized, amelyre most emlékezünk, Szeged-Alsóvárostól átívelte egész Európát, sőt olykor átcsapott a tengeren túlra is, hogy azután ismét Szegeden állapodjon meg. Ugyanígy munkássága századokat ívelt át, kötött össze…” – írja a Zombori István muzeológus-történész hatvanadik születésnapja alkalmából megjelent kötet szerkesztője, az ünnepelt kollégája, Tóth István. A Szegeden folyó igen élénk történettudományi kutatómunka, illetve a helyi és Csongrád megyei muzeológia egyik meghatározó alakját köszöntő kötet akár rendhagyónak is nevezhető. Ugyanis nem hagyományos “Festschrift” készült a Móra Ferenc Múzeum műhelyében, hanem olyan – és igazán méltó – összeállítás, amely kizárólag az ünnepeltről szól, az ő munkásságát reprezentálja. Amíg a hagyományosnak mondott születésnapi köszöntő kiadványok, tanulmánykötetek rendszerint az ünnepelt tanítványainak, barátainak, kollégáinak és tisztelőinek dolgozatait tartalmazzák, addig ez a korántsem “alkalmi” kiadvány az ünnepeltet mutatja be, és munkásságának legjaváról ad terjedelmével is imponáló áttekintő válogatást.
Az ünnepi Köszöntőt követően rövid, mindössze egyoldalas Biográfia olvasható a kötetben, ez voltaképp célratörően összeállított adatsor Zombori Istvánnak a ’70-es évek első felében kezdődő és azóta töretlen munkásságáról. Az életrajz szűkszavú szerzője számba veszi az ünnepelt iskolai tanulmányait, ösztöndíjait, tanulmányútjait, kitüntetéseit, közéleti munkásságának fontosabb adatait. A harmadik fejezet, a Bodrits István szerkesztette Bibliográfia 1975-2008 áttekintést ad Zombori István munkásságának könyvészetileg leírható eredményeiről. A szerkesztő időrendben közli a nyomtatásban megjelent művek, tanulmányok cikkek sokaságát (190 tétel), előszámlálja a Zombori szerkesztette sorozati kiadványokat (közöttük van például a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, az Ecclesia Sancta vagy A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Történeti Tanulmányok), illetve válogat a róla szóló cikkekből, méltatásokból, a műveit ismertető recenziókból, kritikákból stb. (25 tétel). Ugyancsak e fejezetben található az általa (is) rendezett kiállítások listája, ahol a helyi Móra Ferenc Múzeum és kiállítóhelyei mellett olyan intézményeket is találunk, mint a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum, a kassai Kerületi Önkormányzat Múzeuma, a szegedi püspöki palota vagy a párizsi Magyar Intézet, a hollandiai Gronningen városa, netán a Vatikán (összesen 55 tétel). A Fotótár az 1967-es érettségi tablóképtől egy 2009. évi keltezésű családi fényképig követi nyomon az életút fontosabb vagy érdekesebb állomásait és helyszíneit. De nem csak ezeket! Föltűnnek a fényképeken az ünnepelt szellemi környezetébe tartozó személyiségek Gyulay Endre Szeged-csanádi megyéspüspöktől Püski Sándoron át Kádár Gyuláig, vagy éppenséggel a II. János Pál pápával való római találkozás pillanatát megörökítő felvételig.
A kötet főtestét Zombori István tizenhét tanulmányának újraközlése alkotja. Voltaképp ez adja meg a kiadvány egészének karakterét, ez teszi a jubileumi könyvet a válogatott tanulmányok gyűjteményévé. Hiszen ez a csaknem kétszáz oldalnyi szöveg rajzolja körül az ünnepelt történészi kutatómunkásságának jellegét, érdeklődési irányait, emeli ki fő témáit, reprezentálja metodikáját. Minderről röviden az mondható el, hogy egyszerre jellemzi a témakezelés nagyvonalúsága, az érdeklődési körök tág spektruma, a feldolgozás, az elemzés alapossága, a hivatkozások precízsége, az adatoltság igényessége. Zombori István történeti tanulmányírói munkásságának mintegy négy évtizede – a kiadvány találó címének megfelelően – csakugyan évszázadokat ível át. Hiszen a témák időrendjébe sorolt értekezések elsője a johannita lovagrend XIV. századi gazdálkodásától az ezredforduló szegedi muzeológiájának szakkérdéseiig terjed. A dolgozatok sora természetesen érzékelteti szerzőjük témaköreinek változatosságát, miközben egyértelművé válik, hogy érdeklődése elsősorban az egyháztörténetre, illetve a szegedi, csongrádi, csanádi helytörténetre irányul. Szempontunkból az utóbbiak érdemelnek különös figyelmet.
Zombori István eseménytörténetet is fölidéző szemletanulmányban ad áttekintést arról az öt, Spanyolországban kiadott műről, amely 1683 és 1688 között jelent meg, s amelyek Szeged városának a török uralom alóli fölszabadulását ünnepelték. A szerző megállapítja, hogy noha Magyarország és Spanyolország között a XII. század óta voltak jelentős – kivált dinasztiális jellegű – kapcsolatok, a spanyolok ekkor, a XVII. század végén kaptak mélyebb ismereteket a Kárpát-medencéről, Magyarországról, a magyar nép akkori viszontagságairól (Szeged visszafoglalásának visszhangja Spanyolországban (1683-1688). Következő dolgozata egy korainak tekinthető, középkori hon- és államismereti művet ismertet, az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött XVIII. század eleji kéziratos országleírást, Parschitius Kristóf 74 vármegyét leíró munkáját, a Comitatus Regni Hungariae, Slavoniae et Transylvaniae…-t, és ennek Csongrád, Bodrog és Csanád vármegyéket leíró részeit elemzi tüzetesen. Rövidebb dolgozatban számol be arról, mi tudható ma a XVIII. századi Szeged szobrairól, közülük is egy barokk remeklés, az ún. Oszlopos Mária-szobor históriáját, áthelyezéseinek stációit mutatja be (Egy Mária-szobor “vándorlásai”). Szegedi helyismereti tárgyú dolgozatai sorából itt olvasható A szegedi Dóm és Trianon; azután a városhoz ezer szállal kötődő Szent-Györgyi Albert  politikai tevékenységét ismertető írás. Igazi kuriózumot mutat be A szegedi Szent István faliszőnyeg története (1938-2000) című illusztrált dolgozat, amelyben a szerző a Szent István-emlékév alkalmából Pekáry Istvántól megrendelt nagyméretű kárpit sorsát követi nyomon elkészítésétől az ezredfordulóig. Egy terjedelmes értekezése a nem sokkal a Szegedet elpusztító nagy árvíz után, 1883-ban, Reizner János irányításával megalakult szegedi múzeum történetét dolgozza föl (Kétfejű sas és cserkészliliom. A Szegedi Történeti gyűjtemény 115 éve). Zombori István a múzeumalapító mellett természetesen megemlékezik az intézmény két legendás igazgatójáról, Tömörkény Istvánról és Móra Ferencről is, tüzetesen bemutatja a gazdagodó-gyarapodó gyűjteményt, a múzeumban folyó tudományos munkát. Külön alfejezetet szentel a Történeti Osztálynak, amely elsősorban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékén tanult egykori hallgatók, az ún. Nagy István-tanítványokból, illetve kutató- és gyűjtőmunkájának köszönhetően alakult meg az 1970-es évek végén. A szerző kiemeli, hogy egy múzeumi osztály vagy gyűjtemény sorsának alakulásában, illetve az ott folyó szakmai munkák értékében milyen nagy jelentősége van a csapatmunkának, az egymást fél szavakból is értők együttműködésének, a kollegiális kapcsolatoknál mélyebb emberi viszonyok előrehajtó erejének.
Zombori István válogatott tanulmányainak gyűjteménye alig-alig emlékeztet a szokásos évfordulós köszöntő kötetekre. Valójában egy le nem zárult, de már életmű terjedelmű munkásság igényes áttekintése, amely pontosan jelzi szerzője kutatási eredményeit, és azon is túl, bepillantást enged a szegedi történettudományi, muzeológiai műhelyek munkájába és a kiállítások rendezésének kulisszatitkaiba. Szegeden, Csongrád és a hajdani Csanád megyék területén tehát eminens helyismereti, helytörténeti kiadványnak számít; országos léptékben pedig fontos középkor-történeti tanulmányok gyűjteményeként érdemes számolni vele.

(Századokat átívelő évtizedek. Bibliográfia és tanulmányok Zombori István 60. születésnapjára. Szerk. Tóth István. Szeged, Múzeumi Tudományért Alapítvány, 275 p.)