A Petőfi Irodalmi Múzeum volt a házigazdája annak a rendhagyó irodalmi délutánnak, amely az “utolsó kávéházi mesemondó”, Eötvös Károly (1842-1916) munkásságát, irodalmi értékét, és a szerző Balatonhoz kapcsolódó történelmi, földrajzi, honismereti tudását, élményeit, emlékeit idézte meg 2011 decemberének első napján. Mire ezek a sorok megjelennek, már a kora nyári napfény veszi át helyét a téli borúnak, az esemény krónikása azonban úgy érzi, mindenképpen érdemes, ha némi késéssel is, de számot adni erről a jókedvre derítő, szívet melengető téli eseményről, hiszen az itt bemutatott kötetek a nyári utazások és kirándulások közeledtével válnak igazán aktuálissá.

Az irodalmi délutánt a NEFMI kultúráért felelős államtitkára, Szőcs Géza nyitotta meg. Eötvös iránti személyes rajongásán túl erre az is okot adott, hogy Eötvös Károly két könyvének (Utazás a Balaton körül, A balatoni utazás vége) megjelenését a minisztérium támogatta. Az államtitkár méltatta a veszprémi Vitis Aureus kiadó vezetőjének, Kállai Szilárdnak remek, és mára már bizonyítottan sikeres kezdeményezését, azaz az Eötvös “útikönyvek” megjelentetését. (Az Utazás a Balaton körül 2006-ban, A balatoni utazás vége 2007-ben, míg a Bakonyi utazás 2008-ban jelent meg, a december 1-jén bemutatott két kötet pedig újrakiadása okán kapott publicitást. A teljes eötvösi életmű egyébként 24 kötetből áll.) Szarvas József színművész szólalt meg Eötvös “hangján”, és tolmácsolásában megéledt egy régen elfeledett világ máig érő és ható kultúrája, humora, és a kor emberének mentalitása. S bár a délután oldott hangulatban telt, ezt csak elmélyítette a Szeremley Huba badacsonyi gazda kitűnő boraival és mangalicakolbászaival körített vendéglátás, amely az irodalmi élményre és kulináris örömökre fogékony meghívottakat egyaránt kielégítette.
Eötvös Károly a Veszprémi Megyei Könyvtár névadója politikus, ügyvéd, író és publicista volt, akinek nevét és munkásságát méltatlanul taszította feledésbe az emlékezet.

“Túlzás lenne azt állítani, hogy Eötvös Károlyt nem ismeri a magyar olvasóközönség. Ám mivel manapság az emberek gyorsabban felejtenek, mint tanulnak, s amit tanulnak sem ér egy hajítófányit sem, mindig és mindig el kell mondani a lényeget az Íróról: egyike a legnagyobb magyaroknak. Számon tartja őt az irodalom, a sajtótörténet, a jogtörténet, a művelődéstörténet. Pedig igazándiból csak egyhez értett a papírja szerint: a jogászathoz. De oly korban élt, amikor a mini-polihisztorok világa következett el.”

Ezekkel a szavakkal idézte meg Eötvös alakját Praznovszky Mihály irodalomtörténész, aki nem mellesleg évekig a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár igazgatója volt.
Praznovszky Eötvös munkásságát a legapróbb részletekig ismerő, értő és szerető szavakkal tárta fel, ennek a mára már méltatlanul kevéssé ismert szerzőnek az irodalmi munkásságát és életútját. Eötvös “igazi, nagy szerelme” a Balaton volt, és mint veszprémi születésű ember, szinte a tó partján nőtt fel, és ennek okán a Balaton és a Bakony valamennyi természeti szépségét, elevenségét, évszakonként változó arcát ismerhette, élvezhette és megjeleníthette. Mindig is fájó pontja volt az írónak, hogy a magyar utazni vágyó polgárok bejárják a világ messzi tájait, ám vajmi kevés időt és fáradságot szentelnek a hazai föld fölfedezésének, befogadásának népszerűsítésének (ezek a gondolatok akár ma is megfogalmazhatók lennének). Így aztán feltett szándéka szerint, amolyan rendhagyó útikönyvet kívánt az érdeklődők kezébe adni, annak érdekében, hogy végre a szeretett Tó is meglelje, elnyerje méltó helyét Magyarország idegenforgalmi nevezetességei között. Ennek az elképzelésnek az alapján született meg az Utazás a Balaton körül (első kiadása 1900-ban jelent meg) irodalmi útikönyv, amely a környék helyi történéseit, történelmi eseményeit megidéző kitűnő, élvezetes stílusú anekdotagyűjtemény. Aki nem ismeri Eötvös írásait, annak a felfedezés, az örömteli rácsodálkozás élményét kínálja kötet; aki pedig a beavatottak szakértelmével veszi kézbe a balatoni útleírásokat, ismételten élvezheti, átélheti, nemcsak a Tó szépségeit bemutató leírásokat, de azokat a remek humorral megformált anekdotákat, adomákat is, amelyekben a történelmi alakok mellett a Balaton ezerarcúsága, vízének és a tájnak jótékony hatása is értelmeződik, miközben az itt élő parasztok, borosgazdák és halászok hétköznapjai is megelevenednek:

“A Balaton a nyárban velünk mosolyog, velünk búsul s mintha éretné játszadozó képzeletünket: fénye, zaja, hullámzása, színei együtt élnek, együtt mozognak gondolatainkkal… A gyöngének született gyermek, a beteg idegzetű nő, az ereje fogytán lévő agg, a lábadozó beteg, a kifáradt agy, a tünedező életkedv, a megtámadott tüdő itt örökké meg fogja találni a napnak a tiszta fényét, a nyár egyenletes melegét, a tiszta levegő erős mozgását, a gyógyító vizek hullámait, a tenger szelídebb habverését, az arcnak pírját, a csontok szilárd fejlődését, az idegek megedzését, az agynak kinyugvását, az életerő fölpezsdülését, a munkához való kedvet, az életnek sok örömét s majdnem minden vidámságát.”

Nos hát mindezen túl, mire lehet szüksége még az embernek…

Az irodalmi délutánon bemutatott művek két egységet alkotnak, egyikük sem áll meg önmagában. Az Utazás a Balaton körül 1900-as, első kiadásának utószavában e sorokkal zárta le művét a szerző:

“Még hátravan a gazdag kékfestő, hátravan Tátika, Keszthely, Hévíz és a Kis-Balaton. És hátravan Gyulai Pál úrnak erőben, egészségben, jókedvben való hazaérkezése. Ezekről is beszámolok valahol és valamikor.”

Szerencsére kilenc év elmúltával betartotta ígéretét Eötvös, aki látva az előző kötet, “bestsellerré” váló sikerét (kilenc év alatt hat kiadást ért meg), papírra vetette a folytatást is. A lenyűgöző balatoni táj a háttere a bölcsességgel, remek humorral, a jóízű történetmesélés minden kellékével bíró írásoknak, az itt élő emberek hagyományokkal átszőtt hétköznapi élete megjelenítésének. Így aztán nemcsak a múlt századi olvasók vehettek részt, akár ténylegesen, akár csak a kötet segítségével ezen az élményekben gazdag utazáson, de a mai olvasók is elindulhatnak ezen az irodalmi élményekkel gazdagító kiránduláson, amelynek során nemcsak a már előző kötetben bemutatott Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza (a szerzőt különösképpen érdekelte ennek a kedvelt “irodalmi emberpárnak” a sorsa, munkássága, mindkettőjüknek nagy tisztelője volt) élete ismerhető meg, de más, a szélesebb körű ismertségre érdemes és méltó ember alakja is körvonalazódik, a mára már feledésbe merült történelmi helyszínek felidézése mellett. A vérkúti fürdő, a monoszlói visszhang ma már a helyiek által sem ismert története is megéled; az egykori kékfestőműhelyt üzemeltető vállalkozó, Ramazetter Vince munkássága pedig akár a mai kézművesek, vállalkozók számára is értékadó és példamutató lehet. Az író stílusa magával ragadó, elvarázsolja az olvasót, aki úgy érezheti, egy régi ismerősével borozgat a pincesoron, miközben nemcsak az emlékek felidézésének fonalát tartja kezében, de egy valóságos földrajzi útikaland részesévé is válik, hiszen a hajdanvolt balatoni élet és az ott élők mindennapjait olyan érzékletesen kelti életre az író, hogy az az olvasóban a személyes jelenlét érzetét kelti. A rendhagyó útikönyv máig ható aktualitását sommásan így foglalja össze a szerző:

“Jó magyarnak, okos hazafinak nem szabad idegen népek tengerét, idegen országok fürdőit látogatni, s szegény országunk fölös pénzét ott tékozolni. Majd ha a Balaton partjának minden alkalmas része kényelmes nyaralókkal lesz behintve, s ötvenezer fürdővendég helyett félmillió jön oda üdülni nyarankint: törekvésünk végére akkor jutunk el.”

A 3K “profilját” megfeleltető – Könyv(ek): Utazás a Balaton körül, A balatoni utazás vége, Könyvtár: az Eötvös Károly a Veszprémi Megyei Könyvtár névadója, és Könyvtáros: Praznovszky Mihály a könyvtár ny. igazgatója – egység is indokolja a rendhagyó irodalmi délután krónikájának papírra vetését. A történést lejegyző krónikás pedig jó szívvel ajánlja valamennyi érdeklődő figyelmébe a Veszprém vármegye kincseskönyvei összefoglaló sorozatcímmel megjelent köteteket. A korabeli, fekete-fehér és színes fotók, valamint Praznovszky Mihály értő ajánlása teszik teljessé a munkát, amely élvezetes olvasmánya lehet sokaknak, azoknak, akik már ismerik a szerző írásait, és azoknak is, akik még felfedezni vágyják a Balaton megannyi szépségét és a hozzá kapcsolódó intellektuális tartalmakat. Hasznos, érdekes, értékes és egyben szórakoztató tudnivalókkal szolgál a kötet, amelynek megjelenéséhez csak gratulálni lehet, hiszen a kiadó felismerte azt, hogy Eötvös Károly írásai igazi “ragyogó gyöngyszemek” a mai olvasók számára is.