Székesfehérvárott februárban

Kategória: 2007/ 4

2001 végén jártam utoljára Székesfehérvárott, a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban. Itt készítettem életem első igazi interjúját a 3K részére. Ez volt az oka, hogy a megyei könyvtárakról szóló sorozat tervezésénél ez a könyvtár jutott eszembe elsőként. Örömmel töltött el, hogy visszamehetek hozzájuk. Aztán eszembe jutott, hogy Komlósi József annak idején milyen várakozással beszélt az új könyvtár terveiről, és úgy döntöttem, hogy várok. Nos, 19 hónapot vártam arra, hogy arról írhassak, esetleg letették már az alapkövet, vagy legalábbis a helyszínt kijelölték, és megvan a pénz az új épületre. Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz, ha az “álomkönyvtár” megvalósulásáról beszélgethetünk. Reményeim viszont már tavaly nyáron szertefoszlani látszottak, és mára már bizonyossá is vált: az új épületre még több évet várni kell.Idézzük fel az öt évvel ezelőtti beszélgetést! A könyvtár két épületben működött, ahogy ma is. A Bartók téri épület, amely az igazgatóságnak, a felnőtt kölcsönzésnek és a módszertani részlegnek ad helyet, még az 1940-es évek elején művelődési háznak készült. Egyik részében a Csók István Képtár működik. A másik épületben az olvasóterem, a gyermekrészleg, a kötészet, a feldolgozó osztály és a helyismereti csoport működik. Az állomány nagy része már akkor számítógépen feldolgozott volt. Komlósi Józseffel igazgatói pályájának kezdetén beszélgettem akkor, ma már rengeteg tapasztalattal a háta mögött ül velem szemben, és természetesen rögtön a leendő épület a témánk.- A 2001-ben elindult folyamat, sajnos, megrekedt. Akkoriban a szakmai koncepció elkészült, a politikai döntés viszont nem született meg. A városnak van megyei könyvtára megyei önkormányzati fenntartással, és van a város könyvtára (fiókkönyvtárakkal) a városi önkormányzat fenntartásával. A szakma teljes egészében egyetért azzal, hogy az új könyvtárnak ezeket egyesítenie kell. Az összevonásnak viszont csak az új körülmények között van értelme, hiszen most sem hely és semmilyen lehetőség nincs erre.
Viszont éppen az elmúlt időszak eseményei újra reménykedésre adhatnak okot. A múlt héten tartottak egy együttes városi és megyei kulturális bizottsági ülést, ahol az új könyvtár létesítése volt napirenden. Itt határozat született arról, hogy a két intézmény igazgatója dolgozzon ki egy szakmai koncepciót. Egyelőre a helyszín kérdéses, most csak a szakmai tervre koncentrálunk. A városi könyvtárnak március 1-jétől új igazgatója van, Ábrahámné Molnár Ilona, akivel közösen fogunk dolgozni.

- Önnek viszont ez már nem az első vezetői ciklusa.
- Igen, ez a második, és 2009 októberéig tart. Nagyon bízom benne, hogy addigra, még ha nem is lesz teljesen kész az új épület, de a munka elkezdődik. Sajnos, idáig még az épület tervezéséig sem jutottunk el. Bár soha nem volt kétséges, hogy kell egy új könyvtár – hiszen már több mint harminc éve szeretne a megye új könyvtárat -, viszont több okból ez nem valósult meg. Ha belegondolunk, hogy milyen gazdasági szerepe van a városnak és a megyének, milyen húzóerő a beruházások tekintetében, akkor mindenki elismeri, hogy a kultúra területén is fejlődniük kell.

- Milyen anyagi forrásra számítanak?
- Az anyagi fedezetet a II. Nemzeti Fejlesztési Terv uniós forrásai jelenthetik.

- 2001-hez képest milyen változások történtek a könyvtárban?
- Hat év alatt azért történt pozitív változás is! Egy új szárnnyal – 200 négyzetméterrel – tudtuk bővíteni a könyvtárat (így 2620 négyzetméternyi lett az összterület). Az új területen egy audiovizuális és számítógépes részleget alakítottunk ki. Itt a videókat, DVD-ket, hangzó anyagokat gyűjtöttük össze. Ezeknek addig nem volt külön helye, így most egy gyűjteménybe kerültek. Az egyetlen hátránya a részlegnek, hogy a második emeleten van. Sajnos, a körülmények egyáltalán nem teszik lehetővé az akadálymentesítést. Mindkét épületünk műemlék, így nagyon drága lenne az átalakítása.

- Milyen változások történtek még a könyvtár életében?
- Azóta öt fővel vagyunk kevesebben, most 57-en dolgozunk itt. Tudom, hogy máshol drasztikusabb leépítések voltak, de mi néhány ember hiányát is nagyon megérezzük, mivel két épületben vagyunk, és azon belül is “szétdaraboltan”. A szabad polcon a könyvek egynegyede van, a többi raktárban. Azon igyekszünk, hogy ezt ne érezze meg az olvasó, és ne kelljen órákat várnia egy könyvre.
A fluktuáció a ’90-es években még jellemző volt, ma viszont már egy nagyon stabil csapat végzi a munkát. Rengeteg a jelentkező, az álláskereső, de szinte egyáltalán nincs üresedés. Egy gond viszont lesz a következő években, mégpedig a nyugdíjazások sora, amely által egy korosztály kilép a könyvtárból. Néhány, hosszú évtizedek óta itt dolgozó, nagy tapasztalattal rendelkező kollégától búcsúzunk el. Az ő munkájukba kell beletanulnia a fiatalabb generációnak. Egy speciális probléma is felmerül ennek kapcsán: az a tapasztalatom, hogy a mai, 30-as éveikben járó kollégák nem szívesen vállalnak vezető pozíciót. De biztos, hogy megoldódik ez a helyzet.

- Ön mindig tudta, hogy vezető lesz? Korábban hogyan gondolkodott erről?
- Nem, nem. – 1976-ban, érettségi után kezdtem el itt dolgozni. Bár az is igaz, hogy viszonylag fiatalon lettem az olvasószolgálatnál csoportvezető. Utána pedig megüresedett az osztályvezetői poszt, ahova engem neveztek ki. Tehát az események is így alakultak, és nyilván volt egyfajta késztetés is bennem. Viszont arra sohasem gondoltam, hogy egyszer igazgató leszek.

- És változott Ön az elmúlt évek alatt a vezetői szerepben?
- A kollégákat kéne megkérdezni erről. Úgy érzem, hogy nem változtam. Az ember 40 éves kora után nem nagyon változik. Ez tulajdonképpen lehet, hogy baj is. Egyébként jobban belegondolva, talán annyiban változtam, hogy az igazgatói kinevezésem után, az első időkben mindent túl komolyan, a lelkemre vettem. Most már meg tudom tenni, hogy bizonyos dolgok leperegnek rólam, jobban tudok ebből a szempontból súlyozni az ügyek között. Muszáj a dolgokat a helyükre tenni és a helyükön kezelni, egyébként nem lehet ezt a munkát végezni.

- Visszatérnék a könyvtár új részlegére: pozitívan befolyásolta a látogatottságot?
- Igen, ennek a részlegnek a kihasználtsága nagyon jó. Napi átlagban 100 látogatója van. Bár azért azt is el kell mondanom, hogy általában bizony van csökkenés a látogatottságot tekintve. Az olvasóforgalmi adatok azt mutatják, hogy kevesebb a látogatónk, mint tavaly. Ennek az oka összetett. Részben demográfiai, hiszen kevesebb gyerek születik, a gimnazisták most kevesebben vannak. A másik lehetséges ok a környék felsőoktatási könyvtárainak megerősödése. Míg régebben hozzánk sok főiskolás, egyetemista járt, most, hogy ott jobb körülmények vannak, inkább az ő szolgáltatásaikat veszik igénybe. Természetesen napról napra sokat változik a világ. Az internet korában az információszerzésnek már nem az az elsődleges módja, hogy az ember bemegy a könyvtárba és ott helyben tud csak hozzájutni a keresett anyaghoz.

- Az új épület növelné a látogatottságot?
- Biztos, hogy igen. Egy új épület mindig “dob” a látogatottságon, hiszen az új körülmények vonzóbbak, kellemesebb környezetbe szívesen jönnek az emberek. Erre megyei példa is van. A bicskei városi könyvtárat bővítették, korszerűsítették, és ott egyértelműen emelkedett az olvasók száma. Viszont amit megjegyeznék, és tényleg egy sikertörténet, az az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer működése, a könyvtárközi kölcsönzés. A kölcsönzések száma évről évre meredeken emelkedik felfelé. Ez talán jelzi azt, hogy az állományunk – amely jelenleg 387 400 dokumentum – jó. Tavaly a kölcsönzések 15,5 százalékát megyén kívülre küldtük. Remélem, hogy a postaköltség finanszírozásának változása – mely már nem teszi lehetővé a vissza-, csak az odaküldés költségének megtérítését – nem befolyásolja negatívan ennek a szolgáltatásnak a sikerét.

- Hogyan működik a megyében a könyvtári ellátás?
- Fejér megye nem tartozik a kistelepüléses megyék közé. A nyilvános könyvtári jegyzéken rajta van a megye közkönyvtárainak 65 százaléka, így nem teljesül az a kitétel, hogy kistérségenként négy, a nyilvános könyvtári jegyzéken nem szereplő könyvtárnak kell lennie. Mindezen okok miatt nálunk nem alakult ki kistérségi ellátás. Még egy okot említenék, ami meghatározó jelentőségű. Nem lehet azt elvárni és képtelenség is, hogy egy megyében csak a megyei könyvtár vállalja ezt a feladatot. Márpedig sajnos, nálunk a városi könyvtárak szinte egyike sincs abban a helyzetben, hogy magukra tudják venni még ezt a munkát is. Ha már a megye városairól esik szó, talán mindenkinek eszébe jut Székesfehérvár, és felidézi magában a belváros, a keskeny utcák, kis terek, templomok hangulatát. A műemlékek akár több mint ezer évvel is visszavihetnek minket a múltba, hiszen Székesfehérvár volt az uralkodó Árpád vezér törzsének szállásterülete, Géza nagyfejedelem pedig itt alakította ki uralkodói székhelyét. A Szent István uralkodása alatt, 1018-ban épült Nagyboldogasszony-bazilikában őrizték a koronázási jelvényeket és az ország levéltárát. A bazilikának az utókorra maradt romjai – amelyek napjainkban nemzeti emlékhelynek számítanak – beszédesen vallanak a régi időkről. Bár a XIV. századtól Buda, Esztergom, Visegrád is versengett a főváros rangjáért, a koronázások, a királyi temetkezések a XVI. század közepéig itt történtek. A város falai között 32 királyt koronáztak. A terjeszkedő török birodalom 1543 után elfoglalta, a maga képére formálta és Isztolni Belgrádnak nevezte az ősi várost. A hódoltság 150 esztendeje során keleties élet folyt a falak között. A hódoltság alatt enyészetnek indult fél évezredes kultúráról ma már csak a középkori romkert kőtöredékei és a latin nyelven írott krónikák regélnek. A XVIII. század elejétől a már szabad, de néptelen, elhanyagolt, romos városban új irányú fejlődés indult. A megyeszékhely Mária Terézia királynő rendelkezésére 1777-ben püspöki székhely lett, és a római katolikus egyház egyik központjává vált. A jezsuiták iskolát, patikát alapítottak. Ez az évszázad alakította ki a történelmi belváros mai arculatát. A középkori alapokon kialakult barokk belváros házai védett műemlékként megmaradtak, de új lakótelepek is épültek. Az 1990-es években a város és környéke Magyarország gazdaságilag legdinamikusabban fejlődő területe lett.*

- A városról és a megyéről beszélve: hogyan látja a megye, mint közigazgatási szervezet jövőjét?
- Annyira nem félek attól, hogy a megyei könyvtárak elveszítik a jelenlegi szerepüket, mert akár lesz regionális közigazgatás, akár nem, akkor is szükség van a mi munkánkra. Az nehezen elképzelhető, hogy három megyét egy régióközpont lásson el, úgy mint ahogy ma egy megyei könyvtár egy megyét. Akár lesz régióközponti könyvtár, akár nem, a másik két könyvtárnak a szerepeit nem hiszem, hogy teljességgel át tudja venni. Ha az merül fel, hogy ki kell jelölni egy régióközponti könyvtárat, az nyilván egyfajta vetélkedéshez fog vezetni. Reméljük, hogy ez a folyamat nem a harcban fog kimerülni a központi szerep megszerzéséért, hanem együttműködésre fognak törekedni a könyvtárak a térségek jobb ellátásáért.

- A város és a megye után egy kis kitekintés. A honlapjukon olvasható, hogy vannak határon túli könyvtárakkal kapcsolataik. Hogy működnek ezek?
- 2002 óta vannak kapcsolataink határon túli könyvtárakkal. A megyei önkormányzat nemzetközi kapcsolataira alapoztuk az együttműködést a Octavian Goga Megyei Könyvtárral, Kolozsvárról és az opolei Emanuel Smolka Nyilvános Vajdasági Könyvtárral. Szakembercsere programot bonyolítunk velük, valamint kiadványokat ajándékozunk egymásnak. Egyik évben a könyvtárakból jönnek hozzánk, másik évben tőlünk megy néhány kolléga pár napra hozzájuk. A megállapodás szerint a vendéglátó fizeti az ellátást és a szállást, és az utazó fizeti az útiköltséget. Fontos, hogy munkatársainknak legyen egy kis kitekintésük más országok könyvtáraira és kultúrájára, ezért nagyon hasznosnak tartom ezt a programot.Körbesétálunk a könyvtárban. Tényleg sok lépcsőn kell felmenni az új részlegbe, vagy akár a gyerekkönyvtárba is. Ott éppen egy óvodáscsoport volt. Nem lehet elég korán kezdeni az olvasásra nevelést! A kollégák szerint nagyon tetszik a gyerekeknek a könyvtári foglalkozás. A körülmények egyébként keveset változtak az elmúlt néhány év alatt. Egyszerű berendezés van mindenhol. Viszont tiszta és rendezett a könyvtár. Nagyon megérdemelnék már az új épületet!
Aztán elbúcsúztam az igazgatótól, a könyvtártól. Egyben most búcsúzom a megyei könyvtárakról szóló sorozattól is. Melankolikus hangulatban keresgélek Vörösmarty versei között, keresek valami ide illőt, valami alkalmasat … Hamar megtalálom. Nehéz e versből idézni, mert minden sora, minden gondolata összefügg. Kiragadni belőle szinte lehetetlen. Talán egy kérdés kéredzkedik írásom végére: “Ment-e a könyvek által a világ elébb?”
 
(Az interjú 2007. február 12-én az Országos Könyvtári Kuratórium megbízásából készült.)
* Forrás lásd itt.

Címkék