Pegán Anita

Debrecenben áprilisban


Amikor két hónapja a szegedi interjún dolgoztam, még nem gondoltam, hogy rövid időn belül ismét katasztrofális árvíz fenyegeti majd ezt a várost és vele együtt az ország számos települését. Félelem tölti el az emberek szívét, és sok helyen hiába minden, pedig a gátakon több ezren dolgoznak, mentik, ami menthető ...
A napokban a Tisza magas vízállása miatt Szolnok és Szajol között nagyon megnehezült a vasúti közlekedés, Budapestről Debrecent csak kerülővel, Miskolcon keresztül lehet elérni. Én is így utaztam, majd' egy órás késéssel érkezve a debreceni Nagyállomásra.
Debrecen vasúti fővonalának egyébként hosszú története van. 1837-ben bizonyos Szitányi Móric, Debrecen egyik polgára engedélyt kért vasúti részvénytársaság alapítására. Elképzelései szerint a vagonokat ló vontatta volna. Ebből azonban nem lett semmi. A Pest-Debrecen vasút bizonyosan a merész ötletek körét gazdagította a reformkorban, ha még Deák Ferenc is kételkedett megvalósításában. "Én azt hiszem - mondta 1839-ben -, hogy a Debrecen-Pest közötti vonalra nézve alig van valaki a rendek között, aki velem együtt álomnak ne tartaná, hogy itt valaha létezhessen." Pedig akkor már megtört a jég: egy bécsi bankár megszerezte a Pest és Vác közötti vasútvonal építési jogát. A második vasúti vállalkozás azonban éppen Debrecen felé vezetett, 1847-ben megindult a forgalom Pest és Szolnok között. A vonalnak történelmi jelentősége van. 1849 januárjában, amikor a kormánynak és Pest lakóinak menekülniük kellett, csak kelet felé, Debrecennek vehették útjukat, Szolnokig már vasúton jutottak el. 1857-ben megépült a vonal és az "indóház". 1858-ban megnyílt a Debrecen-Nyíregyháza-szakasz, egy év múlva a Debrecen-Miskolc-vonal, s a szárnyvonalak kiépültével a város vasúti csomóponttá vált a századfordulón.
A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár története is - hasonlóan a fentiekhez - megpróbáltatásokkal teli. Hosszú évtizedek után, 2006. március 28-án történt meg a várva várt új épület alapkövének letétele, pedig már 1966-ban terv készült a megyei művelődési központ és a könyvtár közös épületegyüttesére. Akkor anyagiakra hivatkozva a művelődési központ kapott elsőbbséget. 1977-ben újabb helyen jelölték ki a könyvtár megépítését. A tervek készültek, azonban a megvalósítás ezúttal is elmaradt. (1998-ban ezen a telken épült meg a Debreceni Plaza.) Egy évvel később újabb próbálkozás - újabb kudarc. 1982-ben az építés megindítását három évvel későbbre tűzik ki. Addig viszont a könyvtár válságos helyzetének enyhítésére átmenetinek szánt intézkedések történnek: a távfűtés bevezetése, belső és homlokzati felújítások. Ekkor adták át a Piac utca 71. szám alatti épületet, ahol a gyermekkönyvtár, módszertani osztály és sokszorosító műhely és a kötészet kapott helyet, ezzel tehermentesítve a Piac utca 8. szám alatti épületet. A '90-es évek is csak hiú reményeket, meg nem valósult együttműködéseket, véget nem érő egyeztető tárgyalásokat hoztak. És most, 2006-ban jutottak el oda, hogy Gellér Ferenc tervei alapján, címzett állami támogatásból új épület kapnak. Az átadás 2007 tavaszán várható.

- A költségvetés és a terv is többször módosult - mondja Eszenyiné dr. Borbély Mária igazgató asszony. - A könyvtár 2004-ben kapta meg a támogatást - elsősorban a korábbi igazgató, Gellér Ferencné dr. kitartó munkájának eredményeként -, amelynek összege mára, sajnos, jelentősen csökkent. Először a megyei levéltárral közös építkezésben gondolkodott a fenntartó Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, de mostanra ebben is változás történt. Bár a levéltár is felépül - a tervezett U-alakú épület másik szárnyaként, közvetlenül a könyvtár mellett -, de a címzett állami támogatás csak a könyvtárat érinti, a két beruházási projekt nem egyszerre fut. A költségek lefaragása az eredeti tervekhez képest két jelentős változást eredményezett, nem lesz teljes alápincézés, és csak 70-80 fős, a tervezettnél kisebb konferenciaterem készül. De még így is 4300 négyzetméteres, háromszintes, gyönyörű épületben dolgozhatunk majd.

Közben előkerülnek a tervek, és felettük beszélgetünk tovább.

- A pincében lesz a raktár, a kötészet, a nyomda. Jelenleg több külső raktárunk van - egy héten kétszer van beszállítás. Nagyon rossz állapotúak a könyvek és a helyszínek is. Most éppen azon a munkaterven dolgozunk, amelyben rögzítjük, hogy kik és milyen időbeosztással kezdik el a 300 ezres állomány elemzését, és végzik el a leválogatást, selejtezést, törlést. Ezt a munkát megelőzően el kell készítenünk a muzeális dokumentumokra vonatkozó házi szabályzatunkat is, hogy az állomány elemzése során már az ebben rögzítetteket is figyelembe vehessük. A megmaradt állománytesteket később szakemberekkel kívánjuk fertőtleníttetni, hogy az új épületbe minden vonatkozásban megtisztított állománnyal nyithassunk. Ezekkel a feladatokkal a jelenlegi helyzet szerint decemberig végeznünk kell. Komoly tervezést igénylő munkáról van szó, hiszen az utóbbi években jelentősen megnyirbálták a könyvtár létszámát, és a jelenlegi negyven fős kollektívánk a napi működés során is "csúcsra járatva" dolgozik.
Örülünk, hogy az új könyvtárban nyomda is működik, bár modern nyomdai gépeink nincsenek, de reménykedünk, hogy a jövőben ez is orvosolható lesz.
Az alagsorban kap még helyet a büfé és egy nagy kiállító tér is. A kiállítások szervezésében egyik elsőrendű szempontunk a megye települései kulturális életének bemutatása - sokkal látványosabban, színesebben, mint ahogyan erre eddig lehetőségünk volt. A fenntartó elvárja tőlünk a megyei funkció erősítését, és ezzel az elvárásával nyitott fülekre talál, hiszen a megyei könyvtár és a községi könyvtárak helyismereti gyűjteményeiben rejlő kincsek méltatlanul mellőzöttek, sokkal nagyobb publicitást érdemelnek.

Most már a földszinti, majd az emeleti alaprajzok fekszenek előttünk és az ide tervezett osztályokat, szolgáltató egységeket vesszük sorra.

- A földszinten lesz a gyerekkönyvtár és a feldolgozó osztály, a hírlapolvasó és a médiatár, valamint a már említett konferenciaterem. Ez valószínűleg nem piaci alapon működik majd, hiszen Debrecenben egyébként is túlkínálat van ezen a téren. Persze lehet, hogy mi is rá leszünk utalva a bérbeadásra, hiszen ezt az új épületet majd fenn is kell tartani valamiből! Jelenleg 1600 négyzetméteren működünk, és az új épület nemcsak nagyobb alapterületű, de teljesen légkondicionált is lesz. Tehát a költségek megtöbbszöröződnek.
Az első emeleten a szabadpolcos olvasói tér és tájékoztató pontok várják majd a látogatókat, olvasói és könyvtárosi terminálokkal, valamint az idegen nyelvű részleget is itt helyezzük el. Ez a szint lesz az igazgatás és a módszertani munka, valamint a szerverszoba színtere is, az elrendezésben megpróbáljuk a funkcionális kapcsolatokat is tükröztetni. Némi szervezeti változást is tervezünk még az idén, ami az új épületben történő hatékonyabb működéshez elengedhetetlenül szükséges. Az olvasószolgálati osztályt a továbbiakban kiemelt osztályként kezeljük, benne a helyismereti részleggel, az idegen nyelvű részleggel, a gyermekkönyvtárral és a felnőtt olvasószolgálattal. A gyermekkönyvtár saját osztályvezető irányítása mellett működik a kiemelt osztályon belül, a másik három szolgáltatási egység részlegként dolgozik tovább.
A második emeleten, a tetőtérben lesz az olvasóterem és kap helyet a helyismereti gyűjtemény. Ez lehet majd a bővítés tere is, ha esetleg a későbbiekben a funkciók bővülnének, differenciálódnának.

- Hogyan készültök a költözésre az előbb említetteken kívül?
- A költözésre véleményünk szerint borzasztóan kevés idő áll majd rendelkezésre. Ezt a házat, könyvtárunk központi épületét az önkormányzat a jövő év legelején értékesíteni kívánja, ez azt jelenti, hogy amint az új épület elkészül, nekünk azonnal mennünk kell. Tehát előre kell dolgoznunk. Már most annak érdekében zajlanak a szervezeti átalakítások intézményünkben, az egyes egységek profilját azért tisztítjuk, a funkciókat úgy alakítjuk, hogy ott a lehetőségekhez mérten az első perctől kezdve flottul menjenek a dolgok. Már próbálunk lassan úgy működni, ahogyan azt majd az ottani keretek megkívánják.
Az új épületnek komoly reklámértéke lesz, és ezt nagyon ki kell használnunk az első perctől, mondhatni, már mostantól kezdve. A napokban az egyik főtérre néző kirakatunkat egy számítógépes cég rendezi be és a monitorokon a mi reklámjaink futnak majd. Képeket adunk az építkezésről és egyéb hasznos információkat is közvetítünk. Már most szeretnénk a köztudatba elültetni, hogy új, korszerű épületbe költözünk, eddigi használóink jöjjenek velünk, a potenciális használói körnek pedig fel kívánjuk kelteni az érdeklődését.
A hivatalos megnyitót kora nyárra tervezzük egy kétnapos konferencia keretében.

Bár most a jövőt tervezik, de hosszú évtizedek óta igencsak rossz körülmények között dolgoznak, szolgáltatnak. A könyvtári séta során zsúfolt tereken megyünk keresztül.

- Ebben az épületben az olvasószolgálat, a helyismeret és a feldolgozó osztály van. A könyvtárközi kölcsönzést is itt intézi egy kolléga, akinek igen sok a munkája, hiszen - talán szerénytelenség nélkül mondhatom -, hogy ezen a területen az egyik legjobbak vagyunk az országban. A szolgáltatási szándék igen nagy - neveti el magát. [Megjegyzem, egyik kolléga arcán sem látszik fásultság és a körülmények miatt sem panaszkodnak. Viszont több helyen látom az asztalokon az új könyvtár látványtervéről készült fotót kitéve - gondolom, ez azért lelkesítőleg hat. - P. A.]
A másik épületünk a Monti ezredes utcában van - folytatja Maja a jelen bemutatását. - Ott a módszertan, a gyerekkönyvtár és az idegen nyelvű részleg kapott helyet. Egyébként az az épület sokkal kulturáltabb a főépületénél.
Jelenleg is sok az egyetemista és a főiskolás látogatónk. Az új épület még közelebb lesz az egyetemhez, még szembeötlőbb és jobb helyen ebből a szempontból. Bár szeretnek bennünket most is, talán azért, mert otthonos a könyvtárunk. A középiskolások számában az utóbbi időben viszont lemorzsolódást tapasztalunk. Ennek talán az lehet az oka, hogy az iskolai könyvtárak nagyon sokat fejlődtek, állomá­nyukban és szolgáltatásaikban is megerősödtek. Reméljük, hogy az idősebb korosztály és a mozgásukban korlátozottak az új épületben nagyobb számban látogatnak majd minket. Jelenlegi főépületünkben ugyanis az emeleten van az olvasószolgálat, és nyilvánvaló, hogy akadálymentesítésről szó sem lehetett az utóbbi években. Erre az épületre már nem volt szabad költeni. Évtizedek óta csak kárelhárítás folyik. Alig egyhetes igazgató voltam, amikor január elején egy csőtörés több hétre száműzött az irodámból. A könyvtár korábbi restaurálási pályázatai is sorra eredménytelenek voltak, hiszen ha ugyanabba a siralmas raktári környezetbe kerül vissza a könyv, akkor nem szabad pénzt áldozni rá.

- Úgy tűnik, ez a változások ideje nálatok. Új épületet kaptok, több kolléga nyugdíjba ment. Az utóbbi fiatalodásra is utalhat.
- Igen, az utóbbi időszakban több kulcsember nyugdíjba vonult, közöttük Gellér Ferencné dr. igazgató asszony, dr. Bényei Miklós igazgatóhelyettes, Papné Angyal Ágnes, az olvasószolgálat egyik meghatározó szaktájékoztatója, valamint dr. Nagyné Kovács Lenke, az olvasószolgálati osztály vezetője. Ennek ellenére, sajnos, igazi fiatalításról nem lehet szó, hiszen a nyugdíjazott kollégák státuszait le kellett adni. Most éppen az olvasószolgálati osztályvezető státuszáért küzdünk. Vannak fiatal PhD-s, frissdiplomás munkatársak, akik a gyesen, gyeden lévők helyén dolgoznak. Ha most ránk szakadna négy-öt szakmai státus (ami elengedhetetlenül szükséges lenne az új épületbe), akkor egy percig sem lenne kérdéses, hogy kiket vegyünk fel, hiszen az előbb említett fiatal munkatársaink néhány éve itt dolgoznak nálunk. Ezzel javulna az összkép, de még mindig hiányzik a 25 év körüli korosztály. Persze boldogabb lennék, ha több státust kapnánk, hiszen például jelenleg egy informatikus szakemberünk van és egy másik kolléga besegít neki, de ez nem lesz elegendő az új helyen, ahova kb. 170 számítógépet tervezünk. A személyi kérdések nem egyszerűek - gondolom, máshol sem. A gyesen lévők helyettesítőin kívül vannak munkaügyi központon keresztül foglalkoztatott kollégák, akiknek szintén bizonytalan a létük. Nyáron egyetemisták jönnek hozzánk gyakorlatra, ami nagy segítség az alacsony létszám miatt a szabadságolások megoldásában.

- Mint egyetemi oktató közeli képed van a könyvtárosképzésről. Mi a véleményed róla?
- Igen, hosszú évek óta részese vagyok a képzésnek, és jelenleg is tanítok. Abszolút túlképzés van ezen a területen is - ez nem kérdés. A magas hallgatói létszám miatt sajnos, nincs elég alkalom és idő felkarolni azokat a tehetséges fiatalokat, akik komoly elhivatottságot éreznek a könyvtáros pálya iránt. Pedig tehetséges, szorgalmas hallgatók most is vannak!
Egy kicsit abszurd a helyzet, hogy könyvtári oldalról az előbb említett létszámgondokkal küzdünk, és hiába végeznek itt Debrecenben vagy Nyíregyházán tömegesen a diákok, nem tudunk senkit sem felvenni. Évek óta nem került státusba frissen végzett diplomás könyvtáros. Fáj a szívem, amikor jönnek a nagyon tehetséges tanítványok, akikről tudom, hogy kiváló könyvtáros válhatna belőlük, de nem áll módomban alkalmazni őket.

Időközben csatlakozik hozzánk Szilágyi Irén igazgatóhelyettes, akivel a módszertani munkáról, a megyei könyvtárellátási rendszerről beszélgetünk.

- A mai Hajdú-Bihar megye létrejötte viszonylag új keletű, hiszen jelenlegi közigazgatási kereteinek a kialakítására alig több mint fél évszázada, 1950-ben került sor. A megyét alkotó területrészek, korábbi közigazgatási egységek és települések története azonban annál hosszabb múltra tekint vissza. A megye területe három, alapvetően különböző történelmi fejlődéspályára visszatekintő földrajzi egységből tevődik össze, így külön kell kezelni Debrecen, a Hajdúság és Bihar kérdését.
A megyében 83 település van és kettő híján mindegyikben van települési könyvtár, és ezek rajta vannak a nyilvános könyvtárak jegyzékén. - mondja Csiri. - Hajdú-Bihar megye átmeneti formációt képez, mivel településszerkezetében egyaránt érvényesül a kis-(bihari részek) és a nagyközséges (hajdúság) jelleg. A körzeti rendszer néhány elemét is felhasználva a központi ellátás 1976-tól öt önálló tanácsi (anyakönyvtár) és a hozzájuk tartozó társközségekben valósult meg; a gyarapítás centralizásában, a nyilvántartások egységesítésében, a feltárás megindításában. Ez a központosított beszerzés a rendszerváltáskor ért véget. Az önkormányzati önállóság következtében ismét felszínre kerültek - elsősorban a bihari részen - az elmaradottságból következő hátrányok. A nehezedő gazdasági helyzetben a kistelepülések könyvtárainak állománygyarapítása esetleges lett, a megbízási díjas könyvtárosok nem tudtak megbirkózni a szakmai feladatokkal.
A könyvtárügy jogi szabályozása, a NKA könyvtárpolitikája, a Soros Alapítvány, a MNEEK pályázatai, az önkormányzatok csatlakozó nyilatkozatai és a vállalt önrészek lehetővé tették 1996-ban a közös pályázást, Húsz település polgármesterével megállapodva - a hagyományos ellátó rendszeri modelltől eltérő - korszerű szuverén társulás a mai KSZR létrehozását. A megye településeinek összlétszámán belül jelenleg a községi könyvtárak 43 százaléka, 27 település tagja a rendszernek. Nyolc településen az iskolai könyvtár a lakosság részére is szolgáltat, a román nemzetiségi ellátórendszernek öt könyvtár tagja. "A könyvtár a jövő" fejlesztési koncepciót követve mozgókönyvtári ellátásunk célja, hogy a kistelepüléseken élők vagy közvetlenül vagy közvetve hozzáférjenek a hatékony és minőségi könyvtári szolgáltatásokhoz. A Hajdú-Bihar megyei KSZR olyan dokumentumellátást, információszolgáltatást, egyéb szolgáltatásokat nyújtó rendszer, mely segíti az önkormányzatokat kötelező feladatainak teljesítésében, szerződéses megállapodáson alapuló megrendeléssel. A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár integrált számítógépes rendszert működtet, feldolgozó helyet, gépkocsit, személyi feltételeket biztosít a feladat ellátáshoz. Egyre több szolgáltatást fogadó intézményben van számítógépes infrastruktúra, széles sávú internetelérhetőség.

Ezután Maja veszi át a szót:

- Minden fórumon képviseltetjük magunkat annak érdekében, hogy elősegítsük a megye, a régió könyvtárainak fejlődését. Az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács Regionális Kulturális Stratégiai Munkabizottságának vagy egyszerűbben nevezve, a Közkincs Bizottságnak aktív, szavazati joggal rendelkező tagja könyvtárunk is. Eleinte nehezen értettük meg ebbéli szerepünket, és tulajdonképpen még most is csak tanuljuk a regionális szemléletet. Úgy gondolom, hogy ma már el kell fogadni, hogy csak az az állandó, hogy változás van és a lehetőségeket nekünk kell fürkészni, megtalálni és élni vele. Ez a bizottsági munka is jó példa erre.
Egyébként - visszatérve a megyei könyvtárellátási rendszerre - a bizalmi tőkét a legnehezebb megszerezni és ez szerencsére sikerült a könyvtárnak. Ez a jó munka alapja.

- A bihari rész fejlesztésében milyen szerepet vállalhat a könyvtár?
- A most felnövő generációnak nagy szüksége van ezeken a helyeken is a könyvtárra, az internet-hozzáférésre. Fontos, hogy a könyvtárközi kölcsönzés lehetőségéről is tudjanak, hiszen így egy-két nap leforgása alatt szinte bármelyik könyvhöz hozzájuthat az olvasó. Nyilván ez hosszú folyamat, de mi hiszünk abban, hogy a tevékenységünknek tudatformáló hatása van. És ahogy említettem, a megyében élőbbé szeretnénk tenni a kapcsolatokat. Már az is egy nagy lépés lehet, ha kisbusszal behozzák a gyerekeket hozzánk gyermekfoglalkozásra. Nem arról van szó, hogy nem vihetnénk ki a foglalkozást az adott településre, de meggyőződésem, hogy amikor új környezetet lát a gyerek, az a személyiségére is formáló hatással van. Ha egy impozáns, tényleg XXI. századi környezetbe hozod be őt - aki lehet, hogy korábban a városban sem járt még soha -, az meggyőződésem, hogy hatással lesz rá. Kis lépések politikája ez, de megtérülő munka.

- Visszatérve a könyvtáratok munkájára: milyen munkafolyamatot emelnél ki a költözésre való felkészülésen kívül?
- Az első, amit említenék, a minőségbiztosítás. Ez nemcsak úgymond, adminisztratív munka, hanem szemléletváltozás. Én ebben a témában írtam a PhD-értekezésemet, és kidolgoztam egy önértékelési eszközkészletet, amelyet szeretnék alkalmazni, adaptálni a mi könyvtárunkra. A módszer mérhető, százalékos adatokkal dolgozik, és kézzel fogható eredménye van.
Szerencsére a kollégák kreatívak, fogékonyak. A lehetőségeinkhez képest mindig is többet vállaltunk. A szakmai innováció nem hiszem, hogy csak a körülményeken múlik. Azután most van a weboldalunk fejlesztés alatt. Egy európai uniós pályázat kapcsán térítésmentes lehetőséget kaptunk internetes arculatunk újratervezésére és kiviteleztetésére.
Nagy feladat a tudatos belső és külső PR-tevékenység fejlesztése. A belső levelezőrendszert nemrég indítottuk be, valamint már tavaly óta működik a megyei levelezőrendszer. Én ezen csatornák működésére nagy hangsúlyt fektetek, hiszen a széttagoltság miatt enélkül nem áramolhat rendesen az információ.
Az új épületben a médiajelenlétünk is hangsúlyosabb lesz, így ehhez is hozzá kell szoknunk.
A Nagy Könyv program nagyon népszerű volt könyvtárunkban és a megyében, így az NKA meghívásos pályázatán sikerült egy viszonylag jelentős összeget nyernünk állománygyarapításra. Sok pályázatot adtunk be különböző fórumokhoz az elmúlt időszakban is, amelyekben rengeteg munkánk volt. Próbálunk minden lehetőséget megragadni, hogy állományban, szolgáltatásokban és szemléletben is egy kicsit megújulva, felfrissülve nyithassunk az új helyen.

- Csak néhány hónapja vezeted a könyvtárat. Milyenek a tapasztalataid, hogy érzed magad?
- Én "kívülről" jöttem. Egy hosszú ideje itt dolgozó kolléga biztosan másként viszonyul sok mindenhez. Nem biztos, hogy jobban vagy rosszabbul, mint én, de másként. Ezzel együtt azonban úgy érzem, a kollégáim partnerek az ötleteim megvalósításakor. Támogató viszonyulást érzek az első perctől kezdve. És nemcsak a kollégák, hanem a szűkebb és tágabb értelemben vett szakma, valamint a minisztérium részéről is.
Önálló munkára sarkallom a kollégákat. Úgy gondolom, hogy demokratikus légkörben is ki kell emelni az egyén felelősségét. Éreznie kell minden kollégának azt, hogy ami az ő dolga, azért ő vállalja felelősséget. Az új helyen még inkább elengedhetetlen lesz az önálló munkavégzés. A humán erőforrás pazarlása lenne, ha értelmes, magasan kvalifikált szakemberek ne lennének teljességgel felelősek a saját munkájukért.
Nagyon sok döntéshelyzetbe kerültem az elmúlt három-négy hónapban, de mindenben partnereim voltak a könyvtár osztályvezetői és igazgatóhelyettes kolléganőm. Természetesen vannak olyan döntések amelyeket nem tudok továbbadni. Ez így normális, hiszen vannak olyan döntési pontok, amelyeken a döntés meghozatala kizárólag az én felelősségem körébe tartozik. De fontos, hogy a döntéseim úgy alapozódjanak meg, hogy abban benne van a kollégák véleménye is.

Bár sietünk a vonathoz, a leendő könyvtár helyszínét mindenképpen megnézzük. Tényleg jó helyen van, a Nagyerdő peremén. Egyelőre néhány munkagép álldogál az építési területen. Reméljük, rendesen dolgoznak, és 2007 februárjában birtokba vehetik a könyvtárosok az oly régóta várt új épületet!

(Az interjú az Országos Könyvtári Kuratórium megbízásából készült 2006. április 19-én.)