Salgótarjánban májusban
A szombathelyi látogatáson épphogy túl, sietve készülődtem salgótarjáni utamra. Vizsgaidőszakom kellős közepén az órák, a napok, a hetek repültek. A dolgaim végeláthatatlan sorában a salgótarjáni út a háttérben, számomra különös jelentőséget hordozva bontakozott ki.
"Balassi Bálint Megyei Könyvtár" - írtam be az interneten a keresőbe, és rákattintottam a start gombjára. Az eredmény legördült a képernyőn. Megtaláltam a könyvtár honlapját, majd tovább nyitogattam a weboldalakat. A harmadik találati oldal közepén egy évszám nézett felém: 1998. Felette apróbb betűk: "Magyar Könyvtárosok Egyesülete - XXX. Vándorgyűlés".
Életem első vándorgyűlése! - villant fel bennem az emlék, és a monitor már csak homályos háttere volt az előttem kirajzolódó képeknek. Akkoriban tanulóéveim elejét tapostam könyvtárunk titkárságán. Visszagondolva, világosan látom: kegyeibe fogadott a sors, amikor könyvtárosok közé vezetett engem. Effajta sorsfordulók jelentőségét néha az ember csak évek múlva fogja fel.
Az évek teltek. Helyzetem mindig is kettősnek láttam, és látom ma is. Családom, barátaim számára könyvtáros, ugyanakkor a könyvtárosok között szakmailag kissé kívülálló vagyok. Ami igaz is. Hozzá kell tennem, a könyvtárosok különösen büszkék (jogosan!) szakmájukra, és nehezen fogadják be a "messziről jött embert". Mert ezekben az években lehetett részem egy különös egymásra találásban, egymásra találtunk: az írás és én.
A monitor újból körvonalazódott előttem és - bár ezek a gondolataim a következő napokban újból és újból visszatértek - tovább folytattam az anyaggyűjtést. Azonban túl sok mindent nem találtam. Később vendéglátóm, Bódi Györgyné, Zsuzsa, az intézmény igazgatója is megjegyezte: bár a helyi médiában rendszeresen megjelennek, az országos sajtóban az utóbbi években keveset szerepeltek.
Salgótarjánba megérkezve, emlékeim alapján gyorsan megtaláltam a könyvtárat. Új, modern épület képe lebegett a szemem előtt a múltból. A bejárattal szemben büfé és kiállításra is alkalmas tágas tér várta annak idején a látogatót. Amikor most beléptem, egészen más kép fogadott: a büfé már nem üzemel, és egy átalakítás következtében fallal leválasztott munkaterületté vált a hajdani nyílt terület. Később, az épületben tett séta után meg kellett állapítanom: az 1988-ban épült, Finta József által tervezett könyvtáron már nyomot hagyott az idő. Az akkoriban újszerűnek számító tervezés, színek, bútorok szinte elavultnak tekinthetők. Bár minden évben próbálnak felújítani kisebb területeket (ezek főleg festési és javítási munkákat jelentenek), teljes körű rekonstrukcióra nincs pénz.
Zsuzsa az irodájában fogadott. Már az időpont-egyeztetés során érzékelhető volt, hogy tennivalókban nagyon sűrű időszakban keresem fel a könyvtárat, de ez nem látszott rajta. Kiegyensúlyozottan, optimistán nyilatkozott mindennapjaikról, céljaikról.
- Sok elfoglaltságod van, köszönöm, hogy ennek ellenére tudtál fogadni.
- Szívesen tettem. Tényleg igen sok a tennivalónk. A legközelebbi rendezvényünk a most szombaton tartandó "Nagy Könyv"-nap lesz. Ekkor térítésmentes beíratkozást ajánlunk az érdeklődőknek. Lesz lehetőség mind az internetes, mind a képeslapos szavazásra. Filmvetítést tervezünk a TOP 100-as lista regényeinek filmadaptációiból. Ingyenesen adjuk fölöspéldányainkat. És még rengeteg program vár látogatóinkra. Mikszáthot - Nógrád megye szülöttét - kitüntetve felolvasást tartunk a regényeiből. Mint ismeretes, nagy örömünkre A fekete város és a Szent Péter esernyője bejutott az első száz közé! Könyvtárunk példányait örökbe lehet fogadni, amelyet egy saját tervezésű ex libris jelez majd. Örülnénk, ha lennének felajánlások értékes helyismereti köteteink restaurálásra is.
Aztán június elején is ünnepségre készülünk: könyvtárunk épülete átadásának 17. évfordulójára. Ezt az ünnepet az teheti majd emlékezetessé, hogy egykori igazgatónk, Kojnok Nándor születésének 70. évfordulója alkalmából emlékfalat avatunk, és helyismereti gyűjteményünk terét róla nevezzük el. Kojnok Nándor 1965-1969 között igazgatóhelyettesként dolgozott, 1969 és 1990 között - rövid államigazgatási kitérővel - igazgatóként irányította intézményünket. Megszervezte a megyei könyvtár korszerű szolgáltatásit, Nógrád megye irodalmi életének aktív részese volt. Szerepe felbecsülhetetlen az új épület felépítésében és 1988. június 7-én történt átadásában.
Június első hétfőjén mindig a könyvtáros szakma Nógrád megyei legjobbjait köszöntjük az 1995-ben alapított Balassi Bálint-díjjal. Ezt az erkölcsi elismerést minden évben - általában - három kolléga vagy könyvtári közösség kaphatja. Ők nemcsak könyvtárunk dolgozói lehetnek, hanem olyan Nógrád megyei "kollégák", akik sokat tettek a könyvtárügyért. A héten még egy fontos programunk lesz. Holnap Szentendrén a könyvtáros etikai kódexről tartanak regionális vitát. Ezt az ügyet is fontosnak tartjuk.
- Mi a véleményetek a kódex tervezetéről?
- Kollégáink körében vitát váltott ki az anyag. Az MKE helyi szervezete rendezte meg a vitafórumot. A titkár igyekezett az eszenciáját, az egyes területek lényeges elemeit kivonatolni. Ez alapján és az egyéni tanulmányozás után került sor a beszélgetésre. A kódex tervezetének hangsúlyos eleme az empátiával, a nyitottsággal végzett munka. Kollégáimról elmondhatom - egyben nagy értéküknek is tekintem -, hogy munkájukat ilyen módon, nagyon lelkiismeretesen végzik. A technikai fejlődés ellenére sem idegenedtek el az olvasóktól. Segítik őket, közvetlen emberi kapcsolatra törekszenek velük. Fontos, hogy ne legyen mechanikus a munka, hanem rugalmasan tudják kezelni a különböző helyzeteket. Lényeges, hogy azt a szemléletet valljuk: a könyvtáros nem a pulpituson ül a mindentudás birtokában, hanem egyenrangú partnere az olvasónak. Azonban jelezték a kollégák, hogy maguk az olvasók is változtak az idők során. Esetenként nem megfelelően viselkednek: gondolok itt például olyan esetekre, amikor a falakat összefirkálták, a könyvekből kivágták a nekik éppen "tetsző" részeket, a zenei részlegben a zenét zajjal, mások elmélyült olvasásának zavarásával élik át. Történik olyan is, amikor - akárhogy igyekszünk a gyors kiszolgálás érdekében, mégis sorba kell állni a kölcsönző pultnál - az olvasók türelme elfogy, a késedelmi díjak kifizetése megjegyzésekkel jár. Alapjában azonban a kódexben lévő, az olvasók jogait és kötelességeit megfogalmazó résszel egyetértünk.
A könyvtári törvényben és a kódexben is megfogalmazódik, hogy a könyvtárosnak nem szabad semmiféle irányzat mellett elköteleznie magát, és a politikai nézeteit a könyvtárban, a munkájában megjeleníteni. A kollégák érzik is, hogy ez nem tere az effajta megnyilvánulásoknak. Ehhez a témához tartozik azonban az információáramlás egyfajta cenzúramentességének biztosítása. Az elmúlt években tapasztaltuk, hogy ha olyan folyóiratot, könyvet keresnek, amit a könyvtár nem szerzett be és esetleg szélsőséges irányzattal kapcsolatos a mondanivalója, a könyvtárat azzal vádolják, hogy cenzúráz. Fontos, hogy a könyvtáros az ezekre az igényekre adott nemleges válaszát hogyan fogalmazza meg. Mi az információhoz való egyenlő hozzáférés biztosítását tekintjük egyik fő feladatunknak.
- A térség problémáinál tartva: hogyan látod Salgótarján, illetve a megye jelenlegi helyzetét?
- Nógrád megye, Salgótarján 1989 utáni gazdasági helyzete sok problémát vetett fel. A hagyományos, a kiegyezés után idetelepült iparágak, a szénbányászat, az acélgyártás, az üvegipar elvesztették piacaikat. Az 1970-es években a fővárosból telepített iparágak szintén visszaestek.
Az észak-magyarországi régió megyéi közül Nógrád megye és városai, Salgótarján, Bátonyterenye, Szécsény térsége továbbra is a munkanélküliség keltette gondokkal küzd. A vállalkozások, a betelepülő új iparágak nem tudtak még elég munkahelyet teremteni. A város középiskoláiban érettségiző fiatalok nagy számban tanulnak tovább a felsőoktatásban. Sokan ingáznak naponta a fővárosba, a fiatal pályakezdők (diplomások és az egyre kevésbé piacképes tudással rendelkező képzett szakmunkás) munkához jutása igen nehéz. A megye lakosságának jelentős része apró falvakban él, és fokozatosan elöregszik.
Salgótarjánban a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kara képez fiatal üzemgazdászokat, akiknek többsége más régiókból érkezik, majd el is távozik városunkból. Egyébként az itt szerzett diplomát igen értékesnek minősíti a munkaerőpiac. A főiskola fiataljai az úgynevezett Virág-mozgalom keretében hátrányos helyzetű gyerekek tanulását segítik a salgótarjáni Bóna Kovács Károly Hétközi Diákotthonban.
Városunkban igen sok civil szervezet tevékenykedik, a hosszan elnyúló völgyben, völgyelágazásokban kialakult városrészek (Acélgyári-telep, Baglyasalja, Zagyvapálfalva, Zagyvaróna stb.) lakói újjászervezték köreiket, egyleteiket.
Nógrád megye is az a terület, ahol nagy számú a roma lakosság. Az ő felzárkóztatásuk kiemelt feladatunk.
- Hogyan próbáljátok a roma lakosságot behívni a könyvtárba? Vagy hogyan éritek el őket?
- A múlt évben az NKA pályázata segítségével 13 községi iskolában a cigány gyermekek olvasáskultúrájának fejlesztéséért szerveztünk könyvtári programokat. A Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány PHARE pályázatának részeseként pont a napokban zajlik helyi tolerancia programunk. Antalné Prezenszki Piroska biblioterápiás foglalkozásait, valamint Kériné Farkas Gabriella és Szemerády Miklósné bábos foglalkozásait Salgótarján három általános iskolájában tartjuk meg. Célunk az volt, hogy a gyerekek ismerjék meg a cigányság hagyományait, a Nógrád megyei cigány alkotók képzőművészeti, irodalmi alkotásait.
Ezenkívül májusi rendezvényünk volt a Nógrád Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Irodával közösen szervezett, ún. "Esélyegyenlőségi Hét" programsorozat, amelyhez mi is csatlakoztunk. Programjainkat a tudáshoz való egyenlő hozzáférés esélye jegyében tartottuk. A könyvtár előtti sétálóutcában tanácsadó-információs sátrakat állítottunk fel. A rendezvény mozgássérülteknek, látás- és hallássérülteknek, időseknek, értelmi fogyatékosoknak is szólt. Kiállítást is rendeztünk a munkáikból. Az időseket itt külön kiemelném abból a szempontból, hogy a házi kölcsönzés szolgáltatásunkat újraindítottuk a régi hagyományok alapján. Szerencsére nyertünk egy pályázatot is, amelynek segítségével a megfelelő technikai háttér is megvan a gyengén látó olvasók információhoz való jutásának biztosításához.
- Nagyon körültekintően és nagy odaadással beszélsz a munkátokról. Mióta vezeted az intézményt?
- 2004. november elsejétől pályázat útján nyertem el az igazgatói megbízást. Elődöm a korábbi ciklusban Oroszné Katona Anna volt, aki betegsége, műtéte után most gyógyulóban van, és nyugdíjba vonult. Korábban közel tizenöt éven át a könyvtár helyismereti különgyűjteményét vezettem. Eredeti szakmám szerint történelem-orosz szakos tanár vagyok, az ELTE könyvtár szakán, posztgraduális képzésen diplomáztam 1993-ban.
Még a megbízatásom kezdete előtt, 2003-ban nagy leépítés történt intézményünkben. Tizennyolc főt bocsátottak el. Hat szakmai státus elvesztését jelentette ez, valamint a portaszolgálat és a takarítás kiszervezését. Nagyon megéreztük a szakmai státusok leépítését, de nem kívántunk visszalépni a szolgáltatásokban. Nagy erőfeszítést igényel tőlünk a helytállás. Negyvenen vagyunk, ebből egy kolléga Somoskőújfalun, a fiókkönyvtárunkban. Tudjuk, hogy jelenleg más megyékben is súlyos gondok vannak. Mi most már ebben élünk, ilyen körülményekhez igazodunk. Betegség, hosszú távollét, nyugdíjba vonulás esetére szóló felmentési idő - mind gondot jelent, de igyekszünk megoldani. A részlegek egymásnak is segítenek. Új Szervezeti és Működési Szabályzattal igyekeztünk jó megoldásokat találni. Igaz, ami igaz, sokszor feszültek a kollégák. De mindig azt kérem, közvetítem, hogy helyt kell állni, és kollégáim is támogatnak ebben. A nyári szabadságot most, a fenntartóval egyeztetve a földszinti terünkben biztosított szolgáltatással oldanánk meg. A fenntartónk egyébiránt Nógrád Megye Közgyűlése, a városi könyvtári feladatokat pedig a Salgótarján Megyei Jogú Város háromévenként megújított megállapodása alapján látjuk el.
A másik körülmény, ami nagyban befolyásolja mindennapjainkat, az épület állapota. A lapostető és a kupolák szigetelése megtörtént, de a kölcsönzői térben az ún. "fényfolyosót" fel kell újítani, mert beázik. Ezt augusztusra, illetve szeptemberre tervezzük. Hosszú távon nyilván átfogóbb felújításra lesz szükség. Üzemorvosi szempontból például a padlószőnyeg komoly allergizáló tényező, és az évek múlásával egyre komolyabb veszély forrása. Viszont számunkra jelenleg az 5000 négyzetméter járólappal történő leburkolása anyagi forrás híján elérhetetlen.
Az NKÖM Közkincs programja most nagyszerű lehetőséget biztosít a fenntartónak hosszúlejáratú hitel fölvételére. Remélhetőleg, Nógrád Megye Közgyűlése, fenntartónk és Salgótarján Megyei Jogú Város mint az épület tulajdonosa, élnek ezzel a pályázati formával.
Küzdünk minden nap, és sokszor pillanatok alatt történő egyeztetésekkel kell megoldani a problémákat.
Ezzel együtt fontosnak tartom a távlatokban való gondolkodást is. Úgy gondolom, hogy a legtöbb könyvtárigazgató hasonló helyzetben van. Mindezek mellé most az egyik fő feladat, ami nagyon sok teendővel lát el minket, a kistérségi ellátás.
- Miben áll ez a munka?
- Nagyon sokat dolgozik a Módszertani osztályunk. A 15 éve működő ellátó központ 33 települési könyvtár ellátását végzi. Az önkormányzattokkal történő szerződéskötés alapján dolgozunk velük. Szerzeményezünk, feldolgozzuk és kijuttatjuk a dokumentumokat, valamint különböző szolgáltatásokat nyújtunk számukra. A megyei önkormányzat a 2003-as létszámleépítésünknél kiemelte, hogy ezt a tevékenységet ne hanyagoljuk el, sőt javítsuk, bővítsük a szolgáltatásokat.
A most különösen aktuális, ehhez a témához kapcsolódó feladatunk múlt év decemberében kezdődött. A salgótarjáni kistérségben el tudtuk érni, hogy a könyvtári normatívát négy olyan település megigényelje, ahol nem működött nyilvános könyvtári listán szereplő könyvtár. A kistérség - mint többcélú kistérségi társulás - könyvtárunk szakmai segítéségével nyújtotta be a pályázatot. A nemrég elnyert összeget - 4,3 millió forintot - az ebben a kistérségben lévő négy település: Rákóczibánya, Sóshartyán, Kishartyán és Ipolytarnóc könyvtáraira fordítjuk: számítógépes fejlesztésre, dokumentumok beszerzésére, könyvtári bútorok vételére.
Az elmúlt időszakban a Belügyminisztériumba benyújtandó pályázatokon is dolgoztunk. A minisztériumon keresztül ugyanis mozgókönyvtári ellátás biztosítására lehet pályázniuk a társulásoknak. A mozgókönyvtári ellátásnak két lehetséges megoldása van. Az egyik az, amikor a többcélú kistérségi társulások összefognak és bibliobuszra pályáznak, ennek segítségével a megyei könyvtár látja el a térségben a szolgáltatást. A másik lehetőség pedig az, amikor megállapodnak a kistérségek a megyei könyvtárral, és ily módon pályáznak könyvtárfejlesztésekre. Mi az utóbbi megoldást választottuk, mivel a jogszabályok szerint erre is van mód. Az egyik a rétsági kistérség, ahol 25 település van, amelyből tíznek a könyvtára nincs rajta a nyilvános listán. A megyei könyvtár ebben az esetben is felajánlotta a szakmai együttműködést és 23 690 000 forintos fejlesztésre pályáztunk. A másik a szécsényi kistérségi társulás. Itt is van hét olyan települési könyvtár, amely nincsen rajta a nyilvános könyvtári listán.
- Miért nincsenek rajta ezek a könyvtárak ezen a listán?
- Azért, mert az önkormányzat nem indította el azt az adminisztrációs folyamatot, amely ehhez szükséges. Tulajdonképpen most nem járnak rosszul, mert - mivel nincsenek rajta a listán - ezáltal pályázhatnak ezekre a pénzekre. Ezek a települések 500-600 lélekszámúak. A lakosság ragaszkodik ahhoz, hogy a könyvtár ott legyen helyben. A bibliobusszal szemben fenntartásaik vannak. Az a szemlélet a jellemző, hogy az a biztos, ami ott van. Visszatérve a pályázatokra, sajnos, a pásztói kistérség visszalépett. Ha most ezek a kistérségi pályázatok sikeresek lesznek - amit nagyon remélünk -, akkor a hat módszertanos kollégának igencsak megnő a feladata, hiszen ezeknek a könyvtáraknak nemcsak az általános szolgáltatásokat kellene nyújtani, hanem a pályázaton szerzett pénz felhasználásában is kellene segíteni. Ha sikeresen pályázunk, a mi szolgáltatásaink fejlesztésére is lehetőség nyílik.
- Tehát bizonyos szinten ez kölcsönös folyamat.
- Igen. Részben technikai fejlődést jelent, de ami talán még fontosabb, hogy eleget tudunk tenni annak az elvárásnak, hogy Nógrád megyében - amely aprófalvas megye a maga kb. 120 önkormányzatával - nagymértékben fejlődhessen a könyvtári ellátás. Csak két kistérségben nem tudtunk lépni: Bátonyterenyén és Balassagyarmaton. De már a mostani eredményeinknek is örülünk, és alig várjuk a július végi pályázati eredményhirdetést!
És ha már a technikai fejlődésnél tartunk. Az EU-ban is, de világméretű tendencia is a digitalizálás felértékelődése. Mi a helyismereti gyűjteményünket már digitalizáltuk. Egyetértek azzal, hogy ez nagyon hasznos lehet sok dokumentum tekintetében. Erre nagyon komoly pénzeket szánnak. Ugyanakkor azt is látom, hogy a technikai fejlődés hihetetlenül gyors, és ennek következtében hamarabb elavulnak a számítógépek és más számítástechnikai berendezések. Most MOKKA-pályázaton vettünk egy tükörszervert - így a biztonság nőtt. Viszont jó lenne, ha pályázatokon ismételten lehetőséghez jutnának a megyei könyvtárak informatikai eszközök beszerzése tekintetében. Most az NKA városi könyvtárak részére videoprojektor beszerzésére írt ki pályázatot. Megjegyezném, hogy mi olyan megyei könyvtár vagyunk, amelynek nincs videoprojektora, és még nem is tudott megpályázni egy ilyen berendezést.
- Az eszközök beszerzése nem fér bele az intézmény költségvetésébe?
- Nem. Biztos, hogy nem. A fenntartónk az önrészt persze mindig megadja, ha egy pályázatról van szó. 2004 szeptemberében például a számítógépes kölcsönzés beindítását segítette. Decemberben egy nagyképernyős televíziót és DVD-lejátszót kapott intézményünk. Egyéb nagy értékű beszerzésekre saját költségvetési keretből nincs lehetőségünk. Pályázat útján lesz az archiválást segítő DVD-írónk, nagy teljesítményű nyomtatónk. A kiegészítő érdekeltségnövelő támogatásból tudtunk december hónapban a módszertani munkához számítógépet vásárolni.
A másik problémánk a sávszélesség, a több mint ötven gép igénybe veszi internetszolgáltatásunkat. Reméljük, hogy ez az idén megoldódik.
- Másik napirenden lévő témakör: a Kulturális Stratégia. Mi a véleményed erről az anyagról?
- Amikor a Kulturális Közlönyben olvastam a hosszú távú stratégia anyagát - megmondom őszintén - nagyon kevésnek tartottam a könyvtárról szóló részt. Nem tudom, hogy másoknak mi a véleménye, de az az alig egy oldal, ami a könyvtárügyről szól, nagyon kevés. Nem tudom, miért foglalkozik a stratégia többet a közművelődéssel és a múzeumüggyel. Az elmúlt továbbképzési programban a Magyar Művelődési Intézettől Hunyadi Zsuzsanna ismertette a legutóbbi, Magyarországon készült kulturális felmérést. A könyvtárról szóló részből visszacseng, hogy 3 százalékkal nőtt a könyvtárak látogatottsága. Azt saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a könyvtárba járó réteg egyre nagyobb igényeket támaszt velünk szemben.
Meggyőződésem, hogy szükség van a könyvtárra. Nyilván ez a kollégák véleménye is. És azt hiszem, hogy te is így vagy ezzel, hiszen elkötelezettek vagyunk a szakma iránt. Úgy látjuk, hogy elismerik az állampolgárok a könyvtárosok erőfeszítését. Készült Salgótarjánban, a helyi fiatalok körében a közérzetükről egy felmérés. Örömmel láttuk, hogy ebből kitűnik: a könyvtár az egyik olyan hely, ahova szeretnek bemenni. Mert ott kulturált környezetben, segítőkész emberekkel találkozhatnak, és megkapják a szükséges információt vagy amire éppen szükségük van. A szaksajtóban olvashatunk olyan vizsgálatokról, amelyeknek a témája, hogy miért nem jönnek el a könyvtárba az emberek. Ez itt, nálunk is lehetne felmérés tárgya. Meglévő olvasóink, törzsolvasóink mellett nyitnunk kell a könyvtárat eddig el nem ért állampolgárok felé is.
A könyvtárban tett séta során megismerkedtem a különböző részlegekkel. A helyismereti különgyűjteményben régi kiadású Madách vagy Mikszáth könyveket az ember féltő gonddal vesz a kezébe.
A 2002 júniusa óta működő virtuális olvasóteremben teltház van, minden gépnél szorgosan dolgoznak az olvasók.
Az Info*Tár*Salgó 1998 óta bevezetett szolgáltatás. Ide a helybeliek a mindennapi élet problémáinak megoldásáért, közhasznú, közérdekű információkért jönnek. Tájékoztatást kaphatnak utazáshoz, tanuláshoz, szabadidős tevékenységhez és még a háztartásban felmerülő gondokhoz is.
A "fényfolyosó" tényleg hangulatos része a könyvtárnak. Kár, hogy most a földön elhelyezett flakonok - melyek a plafonról csöpögő vizet hivatottak felfogni - kissé megzavarják a fényjáték varázsát.
Egy kisebb, elkülönített helyen, paravánokon éppen az értelmi fogyatékos gyerekek munkáiból láthatunk kiállítást. Egyébként több művész állított ki már itt.
Nógrád megye kulturális, művészeti és közéleti folyóirata, a Palócföld szerkesztősége is a könyvtár épületében kapott helyet. "Nógrád megyét számtalan előítélet, negatív minősítés sorolja be az értékében alábecsült megyék közé. Ezek természetesen mind hamis tények alapján megfogalmazott állítások, amelyek ellen védekezni nagyon nehezen lehet. Elsősorban úgy lehet szembeszállni, hogy a megye folyamatosan mutatja fel azokat az értékeit, amelyek a nemzeti kultúra állandósult részévé váltak és azt gazdagítják. Ilyen a táji, történeti értékrend, az irodalmi hagyomány Madách és Mikszáth fémjelezte sora, és természetesen ilyen a Palócföld is. Mert azért, hogy Nógrád megyében a sokféle társadalmi és gazdasági változás olykor ellentmondásos jelenségei és hatása közepette megmaradt a Palócföld, azért ez sokat mond a megye megtartó, értékőrző gondolkodásmódjáról."* A folyóirat ötven éves fennállását tavaly ünnepelték. Ekkor Nógrád megye közgyűlése Madách-díjjal tüntette ki a lapot, és Salgótarján város Pro Urbe-díjával is elismerték értékterjesztő tevékenységét. Jelenleg az NKA támogatásával, kéthavi rendszerességgel jelenik meg.
Vendéglátóm egy kora délutáni rövid programmal lepett meg. Salgótarján híres Bányamúzeumába vitt el.
A XVIII. század elején érdeklődést keltő, majd a század utolsó harmadában felfedezett széntelepek Salgótarjánt az egész medence szénbányászatának központjává emelték. Hazánk első földalatti bányamúzeumába mentünk tehát, amely szinte a város szívében van, az egykori József lejtősakna felhagyott, de még épségben lévő vágatrendszerében.
A felszíni állandó kiállítást a bányakolónia egyik megmaradt tiszti lakásában rendezték be. Ez Nógrád megye és Salgótarján bányász és munkás rétegének élet- és munkakörülményeit mutatja be a XIX. század közepétől a Tanácsköztársaság bukásáig.
Szerencsénkre pont jókor érkeztünk, mert egy csoport késése miatt az idegenvezető kettőnket rögtön le tudott vinni a föld alatti járatokba. Sisakot tettünk a fejünkre, és az esőzés miatti csúszós, sáros talajon végigjártuk az aknákat. Életnagyságú, bányászokat megjelenítő figurákat és működés közben is megtekinthető gépeket láthattunk.
A múzeumtól távolodóban még visszanéztem egy pillanatra. A bejárat felett a bányászok köszöntését olvashattam, amellyel én is búcsúzom: "Jó szerencsét!".
(Az Országos Könyvtári Kuratórium megbízásából készült 2005. május 24-én)
* Idézet Praznovszky Mihály főszerkesztő 2004. évi beszámolójából.