Kedves Olvasó!

Pegán Anita

Szombathelyen áprilisban

Már a Római Birodalom idején sokan fordultak meg Szombathelyen, hiszen a hat méter széles, bazaltburkolatú Borostyánkő út Savariát is átszelte. A Földközi-tenger partjáról indult és a mai Bécsen keresztül, a Klodzkói-völgykatlanon vagy a Morvai-kapun át a lengyel területeken Kalisz városa mellett, a Visztula mentén vezetett egészen a Balti-tengerig. A vándorkereskedők különböző bronz tárgyakat, díszeket, valamint gabonát, bort, olívaolajat hoztak. Ezeket "észak aranyára", a borostyánra és sóra, szőrmére cserélték. A megfáradt utasok és kereskedők pihenését szabályos távolságra épített állomások szolgálták. Az utak mellett felállított mérföldkövek jelezték a települések közti távolságot és hirdették az építtető császárok dicsőségét. Utazni természetesen akkor sem volt veszélytelen, így a szerencsés megérkezés reményében az utazók az istenek kegyét keresték.

Ma utazásunk célja sokféle, mehetünk sokfelé a világba. Budapestről Szombathelyre a "Claudius" intercity járat visz. A név a régi időket felidézendő adatott, de múltba révedni nincs idő a zajos pályaudvaron, mert sietve keressük helyünket, kissé idegesen, hisz már-már lekéstük a vonatot. Száll-e itt sóhaj az ég felé a szerencsés érkezést kérve?

Végül megérkezem Szombathelyre. A pályaudvarról egyenes út vezet a belvárosba. Hamar megtalálom a könyvtárat. Modern épület, fotocellás ajtaja halkan nyílik ki előttem. A kollégák kedvesen fogadnak. Tisztelettel - igazából ez a szó jutott eszembe, még ha kicsit fennkölt is, az embernek, az olvasónak, a távolról jött vendégnek szóló tisztelettel.

Pallósiné dr. Toldi Márta, az intézmény igazgatója hellyel kínál. Utazási élményekről beszélgetünk. Kedves, bár van némi szigorúság a hangjában - akárhogyis, de van. Később rájövök, szigorúsága a céltudatosság és a tenni akarás vesszőjéről fakad. Elsőként önmagával szemben követel. Többnyire komoly, csak ritkán - talán önkéntelenül - neveti el magát beszélgetés közben, például ha jellegzetesen hosszú mondatai végére érve visszaveszi az előző gondolata fonalát. "Írásban is hajlamos vagyok körülményesen, hosszú mondatokban fogalmazni. Bár a tömörség érdekében igyekszem fegyelmezni magam, mégis: ilyen a stílusom" - jegyzi meg. És tényleg, milyen jó, ha valaki felismerhető a stílusáról!

- Úgy tudom Berzsenyi Dániel Könyvtár a hivatalos nevetek. Bizonyos helyeken azonban Megyei Könyvtár néven is szerepeltek. Mi is tulajdonképpen az igazi elnevezés?

- A kérdésre a rövid válasz: Berzsenyi Dániel Könyvtár a nevünk. Míg a hosszú elnevezés: Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtár. Az utóbbi utal arra, hogy az intézmény két funkciót lát el egyben. Két fenntartónk van: Vas Megye Közgyűlése és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata. 2002-ben döntöttem a név ily módon történő megváltoztatásának indítványozása mellett. Ez jobban tükrözi az intézmény funkcióit, milyenségét. A könyvtár jogelődjének tekintett városi közkönyvtár 1880-ban, a Körzeti Könyvtár 1950-ben kezdte meg működését. 1952-ben lett megyei könyvtár, és 1970-ben költöztünk ebbe az épületben. Azon szerencsések közé tartozunk, a könyvtár közönségét is ideértve, akik kb. harminc év alatt kétszer kaphattak új, illetve felújított épületet. 2002-ben címzett állami támogatás felhasználásával kibővültünk, és technológiánkban is teljesen megújultunk.

- Hogyan befolyásolja ez a kettősség a léteteket, működéseteket?

- Véleményem szerint egy ekkora - mintegy 80 ezer lakosú - városban ez ésszerű integráció. A megye a tulajdonos a telekkönyvön, de a város is hozzájárul bizonyos, nem elhanyagolható hányadban a működésünkhöz. Néha persze előfordulnak olyan helyzetek, amikor megnehezíti az ügyek intézését ez a kettősség, de sokkal több a haszna az integrált intézménynek. Nem látom nehezen megvalósíthatónak a többes szerepkör vállalását könyvtárunkban, hanem sokkal inkább parancsoló szükségszerűségnek tekintem. A városban három fiókkönyvtár és két kölcsönzőhely működik intézményünk hálózatában. Tehát főépületünkön kívül még öt helyen látunk el szolgálatot és végzünk el különböző feladatokat.

Nagyvárosi nyilvános közkönyvtárként, városkörnyéki könyvtári szolgáltató központként, megyei könyvtárként, kisebbségi könyvtárként, ODR szolgáltatóhelyként, "egyetemközi" könyvtárként - ugyanazon infrastruktúra, gyűjtemény és humán erőforrás felhasználásával - egyaránt sikeresen működünk. Az utóbbi funkció nem a felsőoktatási intézmények szerepének átvételét jelenti számomra, hanem az állampolgári jogon járó szakirodalmi ellátás biztosítását mindazoknak, akik megyénkből más városokban folytatnak felsőfokú tanulmányokat, és hét végén hazatérnek lakhelyükre. Téves ugyanis az a vélelmezés, amely a helyi főiskolák hallgatóival azonosítja könyvtárunk fiatal látogatóinak zömét. Sajnálatos tény, hogy amíg az utóbbi években a Berzsenyi Dániel Főiskolának háromszor annyi diákja van, mint korábban, közülük a könyvtárba beíratkozók száma lényegesen nem nőtt.

- Hogyan próbáljátok elérni őket?

- Minden évben eljuttatjuk tájékoztatónkat a főiskolákra, csoportos bemutatót is szervezünk, mégis jellemzően bizonyos tanárok hallgatói keresnek bennünket. Más oktatók nem fektetnek a diákság könyvtárhasználatára hangsúlyt. Azt is megfigyelhetjük, hogy a fiatalabb, az egészségügyi főiskola hallgatói sokkal inkább motiváltak a széles körű felkészülésre. Azt gondolom, hogy nem a könyvtár kizárólagos feladata az emberek "becsábítása" az intézménybe. Megfigyelhető, hogy azok a családok, ahol a szülők, nagyszülők is ide jártak, az unokákat is elhozzák. Együtt jönnek hozzánk. A családi nevelés szerintem az egyik legfontosabb és leghatékonyabb tényező. A másik pedig mindenképp az egyéni ambíció, a tudás megszerzésére és megtartására fogékony értékrend.

- Ha már ennél a témánál tartunk: látsz-e ilyenfajta ösztönzést "A Nagy Könyv" programban?

- Kis fenntartásaim voltak, amikor először hallottam a programról. - (A kérdést hallva kissé a székén is hátrébb dől, távolabb tőlem. Néhány mondat után azonban eltűnik a kezdeti ellenérzés aprócska jele, és csak sorolja a különböző rendezvényeket és élményeket, amelyek a programhoz kötődtek, kötődnek.) - Azt bizonyosan tudtuk, hogy az akció önmagában nem fogja megnövelni a rendszeresen olvasók táborát. A százas lista is mutatja, hogy a valamikori kedvencek kaptak jelölést. Úgy gondolom, értékszavazás történt, amelynek eredménye nagyon eltérő a könyvtárak kölcsönzési toplistájához képest. Az egyik legfontosabb hatást - amely indirekt - abban látom, hogy elkezdtek az emberek egymás között olvasmányélményeikről beszélgetni. Ez eddig nem volt jellemző, talán nem volt apropója... A kollégákkal a faliújságra kitettük a saját listánkat is. Mindenki az általa legjobbnak tartott tíz könyvet. E közül a tíz könyv közül már igazán nehéz egyet kiválasztani. Végül a szavazásnál - melyiket is választottam? Ja, igen: Szabó Magda Az ajtó és Hermann Hesse A pusztai farkas című könyveit. Tényleg nem volt könnyű választani. Az eddigi rendezvényeken különböző könyveket mutattunk be, hogy kedvet ébresszünk az olvasásra. Ilyen volt például A zongoratanárnő című könyv bemutatása is, amelynek már a programra tűzése is megosztotta a közvéleményt. Most "Meséld el!" címmel az első 100 könyv közül lehet bárkinek beszámolni az olvasmányélményéről itt a könyvtárunkban, és a kezdeményezés pozitív fogadtatására az is jó példa, hogy a Megyei Közgyűlés elnöke, Markó Péter is jelentkezett mesélőnek...

- Az olvasmányélmények után térjünk vissza a mindennapi munkátokhoz. A 2001-2002-es felújítás után hogy élitek a mindennapjaitokat?

- Azt mondják, hogy egy új könyvtár "belakása" három-öt év. Ennyi idő után válik minden automatikussá, alakulnak ki a rutinok minden területen. Mi most a harmadik évnél tartunk, és örömmel mondhatom el, hogy növekvő igénybevétel mellett, tényleg minden jól halad az útján. Az elején természetesen nem volt könnyű. Dupla akkora területen, mint előtte (ez most 4493 négyzetméter) és majd ugyanakkora létszámmal kellett megoldani a feladatokat. Öt státust kaptunk, amelynek zömét rögtön lefoglalta az informatikai fejlesztés által követelt rendszergazda, és az intézmény-üzemeltetési munkaerő. A szakalkalmazottak nem minden zökkenő nélküli belátásával sikerült a kezdeti időszak problémáit megoldani. Az olvasóktól nagyobb önállóságot vártunk - és mára talán mondhatom, kapunk is. Természetesen segítünk, ha kell, de az eligazodás készségének kialakítását igen fontos feladatunknak tekintjük. Megpróbáljuk csoportos bemutatók során is beavatni látogatóinkat a könyvtárhasználat rejtelmeibe. Kiemelném, hogy 69 órán át vagyunk nyitva hetente, természetesen szombaton is, amely egyike a legforgalmasabb napoknak.

A változás a fentieken kívül leginkább természetesen az informatikát érintette. A felújítás után 20 gépről 100-ra nőtt a gépparkunk. A látogatók számára internet- és PC-sarkot alakítottunk ki. Honlapunkon az elektronikus katalógusból (OPAC) a könyvtár gyűjteményéről szerezhetnek információt. Megtalálják a Vas megyei kutatók regiszterét, a folyóirat- és videokatalógust, de hírt adunk itt rendezvényeinkről is. Gazdag információs tartalommal, havonta megújulva jelentkezik oldalunkon a gyermekkönyvtár. 2003-ban elindítottuk a Vasi Digitális Könyvtár szolgáltatását is.

Talán apróbbnak látszó, de jelentőségteljes változás, hogy megújultak az olvasójegyeink, mert az épület és a gyűjtemény védelme is nagyobb hangsúlyt kapott. Megesett régebben, hogy egy olvasójeggyel többen is használták a könyvtárat. Ma már fényképes kártyát kap az olvasó. A fényképet itt készítjük helyben, és rögtön átveheti a kis műagyag kártyát. Öröm volt hallani, hogy olvasóink nagyobb része tetszéssel fogadta.

- A fentieken kívül mely jellegzetes funkciótokat emelnéd ki?

- A legjellegzetesebb helyi különgyűjteményt, a Savariensia gyűjteményt. Ez a történelmi és a mai Vas megye földrajzát, történetét, gazdaságát és kultúráját bemutató tudományos, illetve ismeretterjesztő dokumentumokat, aprónyomtatványokat, fotókat, szépirodalmi műveket, nem hagyományos hordozókat foglalja magába. Az állomány fontos részei a megye településein kiadott napilapok, folyóiratok évfolyamai. A felújítás után önálló olvasótermet kapott a gyűjtemény, és úgy alakítottuk át a szervezetet, hogy az itt dolgozó kollégák a helyismereti dokumentációs munka mellett a tájékoztatást is végzik. Nem csupán az állományt és a kutatókat ismerik jól, hanem tárgyismeretük is folyamatosan bővül. Itt készül a Vas Megye Irodalma kurrens bibliográfia és repertórium is, amelynek adatbázis változatát team munkában, az OLIB integrált szoftver alkalmazásával töltjük fel.

- Úgy tűnik, sokat és lelkesen dolgoznak a kollégáid. Hogyan tudod elismerni a munkájukat?

- Megingathatatlan meggyőződéssel állítom, hogy csakis az a könyvtár dolgozhat használói megelégedésére, amelynek jó "csapata" van. A könyvtár ma már bonyolult üzem, ahol sokak összehangolt munkájára és szakértelmére van szükség. Egy vezető számára pedig áldás, ha vele hasonlóan gondolkodó "húzóemberek" lendületére és munkatársainak közreműködésére számíthat. Nekem mindezekben részem lehet... Örömmel mondhatom, hogy több kollégám is birtokosa magas szakmai és értékes helyi önkormányzati kitüntetéseknek, de emellett az aktuálisan kimagasló teljesítmények elismerésére létrehoztunk egy "házi" díjat is. A "Berzsenyi Könyvtárért" díjat - ez pénzjutalommal és az érdemeket írásban rögzítő oklevéllel jár - minden évben négy kategóriában osztjuk ki. Osztályvezetői ajánlást követően, igazgatói döntés szerint kaphatja diplomás szakalkalmazott, könyvtárkezelő és ügyviteli alkalmazott, végül az úgynevezett "szimpátia"-kategóriát a Közalkalmazotti Tanács előterjesztése nyomán veheti át valaki. Ez utóbbi esetben csupán a vétójogot tartottam fenn magamnak, de élnem ezidáig nem kellett vele

Az első világháború idején a szombathelyi kórházban ápolt katonáknak juttattak el olvasnivalót a könyvtárból. Nem könnyű a helyükbe képzelni magamat (szerencsére életem során nem kerültem még hasonló helyzetbe sem), de azt mindnyájan tapasztaltuk már, hogy az olvasás élménye kirepít a jelenből, és a történet átélése közben a valóság körülöttünk megszűnik. Örülhetünk, még ha csak egy pár órás ilyenfajta élményben lehetett részük a szenvedőknek. Ma az esélyegyenlőség megteremtésével próbálunk a hátrányos helyzetű vagy nehéz körülmények között élőknek segíteni azzal, hogy a kultúra befogadását és az olvasás élményét számukra is lehetővé szeretnénk tenni. Erről folytatjuk a beszélgetést tovább.

- Az épület felújításánál, gondolom, már koncepcionális elem volt az akadálymentesítés. Hogyan valósul meg a könyvtáratokban az esélyegyenlőség?

- Igen, az épület mozgáskorlátozottak számára teljesen akadálymentes. A hátrányos helyzetű csoportokat különbözőképpen segítjük. Támogatásokkal - itt az NKA, a NKÖM, a Fogyatékosok Közalapítvány pályázataira gondolok - összesen másfél millió forint értékben bővült hangoskönyv gyűjteményünk, irodalmi és zenei CD-állományunk, kölcsönözhető CD-lejátszókat vásároltunk, valamint nagyítók és öregbetűs könyvek segítik a csökkentlátókat. Felolvasó programmal működő számítógép is a rendelkezésükre áll. Azonban nemcsak a fogyatékkal élőkre, hanem a szociális hátránnyal küszködőkre is gondolunk, valamint a 14 éven aluli fizikai, szociális és etnikai hátránnyal élőkre is. Egyik pályázatunkat például roma fiatalok részére készítettük, ennek keretében olvasmánynépszerűsítő foglalkozásokat és versmondó versenyt szerveztünk. Integrált gyermekfoglalkozásokat is tartunk Down-kóros gyerekek részvételével.

A század első felében megszervezték a házhozszállítást. Annak idején még kerékpárt is beszereztek erre a célra. Ma is működtetjük a házi kölcsönzési szolgáltatásunkat olyan emberek részére, akik idős koruk vagy betegségük miatt házhoz vagy ágyhoz kötöttek. Tennivalónk azonban van még: hiányzik közülünk egy jeltolmács, a vaklap elkészítését csak tervbe vettük, további technikai kiegészítésekkel javíthatnánk vak látogatóink komfortérzetét.

- A helyi viszonyokról kicsit áttérnék a könyvtárszakmát napjainkban általában foglalkoztató kérdésekre. A könyvtáros etikai kódex munkaanyaga nemrégen készült el. Most folyik róla a vita. Mi a véleményed az anyagról?

- Igen fontos szakmai anyagnak tekintem. A munkaanyagot összeállító kollégák Papp István vezetésével nagyon alapos munkát végeztek, és körültekintő az MKE tájékoztatást és tudatosodást célzó vitasorozata is. A tervezet változásait is nyomon követtem, és időnként elgondolkodtam azon, hogy bár az elvek szintjén nincs lényeges vitám, a gyakorlat terepét szemlélve mégis kiütközik néhány vélt vagy valós ellentmondás. Ilyennek gondolom a közösség szolgálatának igénye és az egyéni érdek elsőbbségének hangsúlyozása közötti feszültséget, de hasonlóan nehéz egyidejűleg alkalmazni a jogkövetés (pl. korlátozás nélküli, azaz ingyenes hozzáférés) és a fenntartói kényszerintézkedések (bevételi kötelezettség, nyitvatartás-csökkentés) tudomásul vételének elvárásait. Ezekről a veszprémi regionális vitán szívesen cserélek majd véleményt. Összességében mégis, az igazán kevés formai (kikre vonatkozik, hogyan lesz hatályos) és tartalmi aggály ellenére legfőbb érdeme, hogy a szellemi szabadság, az esélyegyenlőség és a tolerancia jegyében, reményeim szerint, úgy lesz képes biztos iránytűt adni hivatásunk gyakorlóinak, hogy megerősíti az összetartozást és az önbecsülést, a könyvtárosok jogát az emelt fővel végezhető szolgálathoz olyan időszakban, amikor intézményrendszerünk és a közszolgáltatások rendje radikálisan átalakul.

- A NKÖM most készíti el a kulturális stratégiát. Hogyan látod ebben a könyvtárak szerepét? Megfelelő módon van-e tárgyalva? Van-e olyan, ami ennek a stratégiának feltétlenül a részévé kell hogy váljon?

- A magyar kulturális stratégia munkaanyaga 2013-ig szólóan fogalmaz meg elérendő célokat, amelyek egyúttal a kulturális szféra prioritásaiként is értelmezhetőek. Ezeket én kultúrpolitikai elvekként olvasom, és mint ilyenek, természetszerűleg nélkülözik a konkrétumokat. Kívánt folyamatokra koncentrálnak a nyolc kiemelt stratégiai irányban, vagyis keretjellegűek. Első olvasatban magam is hiányoltam egy intézményrendszeri, pontosabban szólva szakterületi metszetet, de azután kialakult az a meggyőződésem, hogy talán így a jobb, mert a szakmák ehhez kapcsolódóan részletezhetik saját cselekvési programjukat, megoldandó konkrét feladataik helyét megkereshetik az átfogó prioritási hálóban. A kijelölt főirányokkal egyet tudok érteni, és szinte valamennyiben szerepet tudnak vállalni a könyvtárak, ha a szükséges feltétek rendelkezésükre állnak.

- Az EU-tagsággal járó közigazgatási reform - különös tekintettel a kistérségekre és a régiókra - hogyan befolyásolják majd az életeteket? Van-e erről elképzelésetek?

- Vas megye közkönyvtárai szerencsések abban a tekintetben, hogy rendszerkorrekciót nem kell végrehajtaniuk: a megyei könyvtár a városi könyvtárakkal munkamegosztásban látja el a térségi szolgáltatásokat, amelyek a módszertani segítségnyújtást, az ellátórendszerek működtetését és a szolgáltatás-szétsugárzást (főként a könyvtárközi kölcsönzést) egyaránt magukba foglalják. Részünkről mindezek még kiegészülnek a képzéssel, a koordinációval, a helyismereti bibliografizálással, a könyvkötészettel, a forrásszerzéssel megalapozott rendezvényszervezéssel, digitális alfabetizációval, a Vasi Digitális Könyvtár szolgáltatásaival stb. Vagyis az új névvel (mozgókönyvtári ellátás) a többcélú kistérségi társulások közszolgálati feladataiba sorolt tevékenység nálunk a városokban nem szűnt meg, nem centralizálódott a megyeszékhelyre. A problémát az jelenti, hogy Vas megyében a legnagyobb térségekben még mindig nem tudtak megállapodni az önkormányzatok, ezért a támogatáshoz kívánt formációk sem jöttek létre. Vagyis egyrészt partnerhiányban szenvedünk, másrészt a kistérségi normatíva könyvtári célú felhasználásának veszélyeztetettségéről értesülünk. A Vas Megyei Könyvtári Információs Rendszer működésének vázlatos leírását már elkészítettük. Nyilvános rendezvényeken, konzultációkon, pályázati ajánlásokban ezt alkalmazzuk. Részletes kimunkálását és a fejlesztési stratégia írásba foglalását az év második felében elvégezzük, amely már új elemként, tartalmazni fogja a könyvtárbusz üzemeltetésére és annak feltételeire vonatkozó tervünket is

A beszélgetés után rövid sétát teszünk a könyvtárban. A harmonikus tér nyugodtságot áraszt. A felújításnál a színek és formák összhangjára törekedtek. A jellegzetes bordó és szürke mind a terekben, mind a tájékoztató kiadványokon visszaköszön.

Végighaladunk az olvasótermen, a zenemű- és videotáron. A gyerekeket külön rendezvényszoba várja. Itt játékok, bábok és egy nagy mesélő karosszék fogadja őket. Talán Gazdag Erzsi és Weöres Sándor (akiknek az élete sok szállal kötődött Szombathelyhez) verseit is ebben a fotelben olvassák fel a szülők a gyerekeknek.

Az előadóteremben az "Óriáskönyv" című kiállítást láthatjuk. Gyönyörű, nagyformátumú könyveket tekinthetünk meg itt. A bemutató része annak a sorozatnak, amelynek keretében a könyvtár kiállításon tárja látogatói elé azokat a gyűjteményrészeket, amelyek a mindennapi használat előtt talán rejtve maradnak. A minikönyvek tavalyi seregszemléje után most a díszes albumok, emlékkötetek legnagyobbjait válogatták ki. A bemutatott 25 kötetből a legrégibb 1713-ból való. Amszterdamban készült francia nyelvű munka, a francia királyi ház kronológiája. A magyar nyelvűek veteránja a Pesten megjelent Koronázási emlékkönyv, Falk Miksa és Dux Adolf munkája. Az újabbak közül igazán érdekes az 1991-es megjelenésű A kezdetektől napjainkig, az emberiség családfája, képes világtörténelmi kronológia című könyv, amelynek kihajtható belső íve több mint 4 méter.

Lassan indulnom kell.

"Hadd végezzem el mármost, ... úgy, hogy azt se a hízelkedés alacsonysága, se a pedantéria pátosza bé ne mocskolja, hanem a tiszta szeretnek s tiszteletnek minden jókívánsága és magamnak egész általadása zárja be" - ahogy 1808-ban Berzsenyi Dániel Kazinczy Ferencnek írta egyik levele végén búcsúzóul.

(Az Országos Könyvtári Kuratórium megbízásából készült 2005. április 28-án)