Pegán Anita

"Az elképzelés: egy egységes intézmény"

Beszélgetés Komlósi Józseffel,
a székesfehérvári Megyei Könyvtár igazgatójával

Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár, Székesfehérvár. 350 ezer könyvtári dokumentum, 10 158 beiratkozott olvasó, átlagosan napi 507 látogató, évi 195 696 kölcsönzött dokumentum (2000. évi adatok). A száraz tények azonban 60 dolgos kéz munkájának eredményei, melyek azon fáradoznak, hogy az utóbbi évek új technikai kihívásainak, az olvasók egyre növekvő igényeinek a mostoha körülmények között is maximálisan eleget tegyenek. Ezek a körülmények reményeik szerint azonban a közeli jövőben megváltoznak. A könyvtár jelenlegi helyzetéről és a jövő kihívásairól beszélgettem Komlósi Józseffel, a könyvtár igazgatójával.

– A könyvtárnak jelenleg két épület ad otthont.

– Igen. A Bartók téri épület, amely az igazgatóságnak, a felnőtt kölcsönzésnek és a módszertani részlegnek ad helyet, még az 1940-es évek elején művelődési háznak készült. Egyik részében a Csók István Képtár működik. A másik épület a volt ciszterci gimnázium épülete, ahol az olvasóterem, a gyermekrészleg, a kötészet, a feldolgozó osztály és a helyismereti csoport működik. Ez már 20 évvel ezelőtt sem volt igazán jó. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a jelenleg érvényes jogszabály szerint a ciszterci gimnázium épületét vissza kell adni az egyháznak 2011-ig.

– A "kétlakiság" mellett – gondolom – az évről évre szaporodó könyvállomány elhelyezése is nehéz.

– A dokumentumok elhelyezése mindenképpen gond. Bár, örömünkre, idén kis előrelépés történt ebben az ügyben. Van egy pincehelyiségünk, amelynek egy részét gördülőállvánnyal rendeztük be. Sajnos, olyan nedves volt, hogy dokumentumok tárolására nem lehetett használni. Az idén a megyei önkormányzattól felújításra kapott pénzből a szigetelést meg tudtuk oldani, így néhány évig lesz helye a bekötött folyóiratoknak. Bár ettől még az olvasóknak nem lett jobb, mert jelenleg a könyveknek csak kb. 1/4 része van szabadpolcon. Jó lenne a kölcsönözhető állomány nagyobb részét szabadpolcon tartani.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve? Hogyan képzelik a problémák megoldását?

– Most már több mint 30 éve szeretnénk, hogy új könyvtárat kapjon Székesfehérvár. 2001. november 22-én a megyei közgyűlés elfogadott egy határozatot, hogy a megyei önkormányzat elnöke kezdjen tárgyalásokat ismét a városi önkormányzattal az új megyei-városi könyvtár létrehozásáról, és 2002 májusáig adjanak be pályázatot egy új könyvtár felépítésére. Ehhez azt kell tudni, hogy Székesfehérváron működik önálló városi könyvtár a városi önkormányzat fenntartásában. Úgy gondoljuk, hogy ha egy új könyvtárat építünk – mely 2-3 milliárd forintos beruházást jelent – az már egy közös megyei-városi könyvtár legyen. Az elképzelés egy egységes intézmény, melybe a volt Szakszervezeti Könyvtárat – amely Aranybulla Könyvtár néven működik – is integrálni lehetne.

– Ismételt tárgyalásokról beszél. Ezek szerint volt már előzménye ennek a tervnek?

– A két évvel ezelőtti tervezés során még egy olyan épületről volt szó, amelyben a megyei-városi könyvtáron kívül a megyei és a városi levéltár is helyet kapott volna. Ez azonban akkora beruházás, amelyre talán kevés eséllyel lehetett volna pályázni.

– Van már elképzelés az új könyvtár helyszínére?

– Igen. Úgy tudjuk – és ezt megerősítették a városi önkormányzatnál is –, hogy a buszpályaudvarral szemben, közel a régi belvároshoz van egy szabad terület, amely alkalmas volna erre.

– Milyen forrásokból épülne fel ez az új könyvtár?

– Egy biztos: a könyvtárnak nincs erre pénze, és nem is kell, hogy legyen. Véleményem szerint egy ekkora beruházás csak állami forrásból valósítható meg. A megyei önkormányzat pályázhatna a címzett állami támogatásra, a városi önkormányzat pedig biztosítaná a területet. Ami konkrét költség az elején – tehát már a pályázat benyújtása során – felmerül, az a tervezés: a beruházási koncepcióhoz egy megvalósíthatósági tanulmány és legalább két terv elkészítése. Ezeket kellene a jövő év elején a két önkormányzatnak finanszíroznia.

Valamivel mégis hozzá tudna járulni a megyei önkormányzat. Ez pedig a könyvtár Oskola utcai épülete, a volt ciszterci gimnázium – ezt igényelte vissza az egyház – kiváltásáért járó összeg. Egyelőre azonban ennek nagyságrendjét nem tudjuk. Ahogy azt sem, hogy mi módon lehetne hasznosítani később a Bartók Béla téri épületet, amelyben a könyvtáron kívül – mint említettem – a Csók István Képtár is működik. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a "dolognak" ez a része igazából nem a mi (mármint a könyvtáros szakma) dolga.

– Milyen esélyei vannak a címzett állami támogatás elnyerésének?

– Ezt én nem tudom megítélni. De ha nem kezdjük el, nem adjuk be, akkor még esély sincs arra, hogy valaha is megvalósuljon a tervünk. Azt gondolom, hogy legjobb esetben 5-6 év múlva nyílhat meg az új könyvtár.

– Hogyan képzeli el ezt az "álomkönyvtárat"?

– A most is meglévő, az évtizedek során létrejött gazdag gyűjteményhez, a szolgáltatásokhoz megfelelő keretet nyújtana. Technikai felszereltségében nyilván igazodna a XXI. század igényeihez, áttekinthető és barátságos környezetet biztosítana a használóknak, és persze szellemi központja is lenne a városnak. Nem építészeti különlegesség a vágyunk tehát, hanem egy olyan könyvtár, amelyben szívesen tartózkodik olvasó és könyvtáros egyaránt.

A tapasztalatok szerint, ha új megyei könyvtár létesül valahol, akkor a beiratkozottak száma ugrásszerűen megnő. Az új környezet, a bővülő szolgáltatások több látogatót vonzanak. Most 10 ezer körül van a beiratkozott olvasók száma, a jelenlegi körülmények között ez az a létszám, amennyit el tudunk látni. Az új könyvtárban ez a duplája lehetne, naponta 1000–1200 olvasót tudnánk fogadni. Amíg mindez meg nem valósul, addig megpróbálunk úgy működni, hogy lehetőleg ne csak megőrizzük a szolgáltatások színvonalát, hanem még javítsuk is. Ezért próbálunk minden megtenni.

– Az "álomkönyvtár"-ból lépjünk vissza a valóságba. Jelenleg is szoros az együttműködés nem csak a városi könyvtárral, hanem a megye összes könyvtárával. Miben áll ez a közös munka?

– A megye közkönyvtáraival való együttműködés a rendszerváltás előtt egyszerűbb volt. Adott megyében a megyei könyvtár a módszertani központ volt, szinte valamiféle hatósági jogkörrel rendelkezett. Ez azt jelentette, hogy részt vettek a helyi tanács ülésein, ha ott a könyvtárról volt szó, és ott javaslatot tehettek. Közvetlenül segítették a vidéki kollégák munkáját. A rendszerváltás után, az önkormányzati önállóság kialakulásával sokkal nehezebb ugyanezt megvalósítani. Azt tapasztaljuk, hogy az önkormányzati könyvtárak továbbra is igényelnék a megyei könyvtár segítségét, viszont ezt elég nehéz megtenni, ha a helyi önkormányzatok nem igénylik, hogy beleszóljanak a munkájukba. Ezen a helyzeten változtat majd a rövidesen újrainduló szakfelügyelet. Ezzel együtt ma is – igaz, hogy kisebb létszámmal – működik egy hálózati-módszertani csoport, akiknek az a dolguk, hogy rendszeresen meglátogassák a megye száz-egynéhány közkönyvtárát. Megnézik, hogyan folyik a munka, kezdve a beszerzéstől a statisztikák készítésén keresztül a leltárkönyv vezetéséig. Ezenkívül évente 4 alkalommal a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fejér Megyei Szervezetével közösen továbbképzéseket szervezünk. Próbálunk olyan témákat találni, amelyek nagyjából minden résztvevőt érdekelhetnek, kisközségi könyvtárostól az iskolai könyvtárosig. Segítünk a pályázatok elkészítésében vagy például számítógépes problémák esetén. A megyében Dunaújváros és Polgárdi kivételével Textlibet használnak a városi könyvtárak. Igyekszünk segíteni a program telepítésében és használatában is.

– Úgy gondolja, hogy ha a megyében a nagyobb könyvtárak a Textlibet használják, az megkönnyíti az együttműködést?

– Természetesen. Mert ha ezt használják, akkor a megyei könyvtárban rögzített adatok egyszerűbben átvehetők, letölthetők.

– A könyvtár adatbázisa elérhető az interneten, ami nyilván szintén nagy segítség a többi könyvtárnak is.

– 1995-ben vettük használatba a Textlib szoftvert, ekkortól már folyamatosan gépre vittük az új beszerzésű könyveket, a retrospektív konverziót pedig 1997-ben kezdtük el az Új könyvek adatbázis alapján. A retrospektív konverziót saját erőből oldottuk meg, bár először gondolkodtunk külsős munkatársakban is, de a munkavégzés során kiderült, hogy könyvtáros szakértelem nélkül nem lehet elvégezni ezt a munkát. A könyveket – néhány kisebb különgyűjteményen kívül – teljes egészében feldolgoztuk, így már 240 000 kötet könyv adatai az interneten bárki számára hozzáférhetők. Készen vagyunk a videofelvételek és a hangoskönyvek gépre vitelével, és készül a kották számítógépes feldolgozása is.

– Ahogy Önök segítenek a megyéjükben a könyvtáraknak, hogy érzik, segít-e Önöknek az Országos Dokumentumellátó Rendszer, illetve a Könyvtári Intézet?

– A Könyvtári Intézetről, azt hiszem, viszonylag korai nyilatkozni, mert nem régen alakult. Úgy vesszük észre, hogy ha nem is látványosan – mivel fiatal az Intézet –, de segít. Vannak olyan akcióik, melyek nagyon hasznosak. Az ODR támogatása és az érdekeltségnövelő támogatás nagy segítséget jelent a beszerzésben. Megint csak a rendszerváltás utáni éveket említem, amikor a dokumentumok árai nagyon megemelkedtek, és az akkori beszerzési keretből csak keveset tudtunk vásárolni. Ebben az évben az ODR tagkönyvtáraként 3,5 millió forintot kaptunk dokumentumok beszerzésére, és 250 ezer forintot számítógép vásárlására. Ez a viszonylag nagy összeg elsősorban annak köszönhető, hogy a küldött dokumentumok számát tekintve a megyei könyvtárak között a második helyen állunk az országban, a szombathelyi megyei könyvtár mögött.

A fejlesztéseket pedig nagyobb részt pályázati pénzekből oldjuk meg, ahogy teszik azt még rajtunk kívül nagyon sokan. Azokon a pályázatokon, amelyeken a megyei könyvtárak pályázhatnak, általában mi is részt veszünk, többségében sikeresen. Az országos pályázatok mellett figyelemmel kísérjük a helyi lehetőségeket is, így idén először pályáztunk pl. az Alcoa Alapítványnál, és nagy örömünkre kaptunk is 10 ezer dollárt.

– A pályázatok elkészítése, a retrospektív konverzió, azt hiszem, mind olyan feladat, mely sok plusz terhet ró a kollégáira. Hogy tudja kifejezni elismerését?

– Ma úgy kell követelni, kérni a dolgozóktól, hogy igazából sok megbecsülést még ígérni sem tudok. És itt nem csak az anyagiakra gondolok. Sokáig fog tartani, amíg erkölcsi megbecsülést szerez ez a szakma. Régebben voltak olyan elismerések, díjak, melyekre a "mezei", a csendesen, de sokat dolgozó könyvtárosokat lehetett felterjeszteni, és ezeket a díjakat meg is kapták. Ilyen kitüntetések ma nincsenek. Példának okáért: a miniszteri kitüntetések olyan követelményeket támasztanak, melyeknek nagyon nehéz megfelelni. De hogy jó példát is említsek, itt helyben, Székesfehérváron, a megyei önkormányzat évről-évre odaítél 3-4 Vörösmarty-díjat a kultúra területén kiemelkedően teljesítőknek. Éppen az idén egy községi könyvtár vezetője is részesült ebben a kitüntetésben.

– Munkájukhoz elismerést, megvalósításához sok sikert kívánok. Remélem, hogy találkozhatunk az új könyvtár ünnepélyes megnyitóján.